9.fejezet

Miután Bella megbizonyosodhatott afelől,hogy sógora vállán még csak egy apró heg sem tanúskodik többé a sérüléséről,bementek a városba. Fel akarták tölteni a poggyászukat,ami egyet jelentett a plázával. Egyikük sem lelkesedett túlságosan az ötletért,de szükségük volt dolgokra. Órákig keringtek a boltokban,egyik ruhát a másik után próbálták. A lehető legpraktikusabb darabokat keresték - szerencséje volt Jaspernek,hogy sógornője mindig is egyszerűen öltözködött. Legalább nem kellett hallgatnia a nyafogást,hogy mennyire vágyik erre meg arra a cuki ruhácskára,meg körömcipőre. Bár hiányzott is neki Alice vásárlásmániája. Rettentően idegesítő volt ez a kettős érzés benne.
Végül néhány bőröndöt is venniük kellett,hogy a sok holmit legyen mibe pakolniuk majd. Jasper időnként kihordta a kocsiba a cuccokat,ami így vészesen kezdett megtelni. Nem tudta,hogy egyáltalán ennyi holmit el e tudnak vinni repülőn a súly - szabályozás miatt.
Bella rosszul érezte magát. Egyrészt utált sokáig ruhák közt tartózkodni és égett az arca is,amiért Jasper ennyi pénzt költ rá. Másrészt megint fájt a hasa,mintha valaki időnként megtekerné az alhasát. Az első útjába kerülő padra lezuttyant.
- Mi kell még? - tudakolta két ásítás között.
Jasper körbe nézett,majd a tekintete megállapodott a pláza térképén. Egy percig némán szemlélte,de a lánynak már ez is sok volt. Képes lett volna ülve elaludni. Felállt,mielőtt tényleg a plázai padon merülne álomba.
- Alsónemű és tisztálkodási szerek.
Bella felnyögött. Az még egy jó óra! Addig háromszor kitaccsol és ötször elalszik! Nem lehetne később? Chicagóban nincsenek boltok vagy mi?! Edward sosem cipelte volna el egy ilyen hosszú bevásárlókörútra!
A vámpír biztatóan megszorította Bella kezét,de csak annyira,hogy el ne törje véletlen. Hiába volt több tucat ember körülöttük,az utóbbi napokban annyira ráhangolódott a lányra,hogy szinte csak őt érzékelte a képességével. Tele volt a nyűgösségével,legszívesebben ő maga is sikítva szaladt volna ki az épületből.
- Mindjárt végzünk - kérte kitartásra sógornőjét,majd bevezette a következő boltba. Nem akarta feszélyezni a jelenlétével,ezért külön váltak. Csak a méretet figyelte,különösebb válogatás nélkül dobálta a bokszereket és zoknikat a kosárba. Majd leült egy székre és onnét tartotta szemmel Bellát.
Kipirosodott arccal válogatott a fehérneműk közt. Tudta Alice - től,hogy rettentően zavarba lehet hozni ilyen dolgokkal,mégis újdonságként érte. A felesége és a nővére valósággal újjáéledtek,ha meglátták a boltokat. Imádták húzni az agyukat azzal,hogy Emmett és ő előtte válogattak a falat csipkék közt. De Bella... Ő más volt. Még sosem volt rá példa,hogy neki kelljen beráncigálni valakit egy boltba. De hát ezt is megérte...
Már épp felállt volna,hogy figyelmeztesse sógornőjét,azonban egy rikító vörös hajzuhatag csapódott a mellkasának,amit egy test követett az ölében.
- Ó,ne haragudj,megbotlottam - nézett ki a haja alól a támadója.
Jasper komoran felhúzta a szemöldökét. Na persze!
- Kérlek állj fel! Nem lenne jó,ha ilyen fiatalon rossz hírbe keverednél.
Szinte még kislány volt. Éppen kamaszodott. Jasper igazándiból sajnálta,hogy ilyen szülők jutottak neki. Normális ember nem hagyta volna,hogy idáig jusson egy gyerek. Épphogy a feneke alá ért az a csík anyag,amit szoknyának neveztek egyes helyeken. Fejletlen gyerekmellei szinte kiestek a mélyen dekoltált blúzból. A piros festék alatt látszottak a szőke hajszálak,míg kerekded arcát rengeteg alapozó csúfította el. Egy tizenhárom éves szajha - jobb szó híján.
A vámpír is felállt és hátrébb lépett,hogy megtartsa a távolságot. A lány felé biccentett,majd megfordult. Nem találta Bellát ott,ahol az előbb még látta.. Rémülten megpördült,hogy minden zugot átnézzen,de ismét csak a kislány furakodott a személyes terébe.
- Amúgy hogy hívnak? Engem Tamarának,de a barátaimnak csak Tamie.
- Brandon. - A tekintetét körbehordozta a sorokon,miközben ismét odébb lépett. Meglátta Bellát,mint épp egy alsó polc előtt guggolva válogatott. Megkönnyebbülve kifújta a levegőt. Nem rabolták el,meg semmi hasonló.
- Van barátnőd?
- Nincs.
- Az jó,nekem sincs ám senkim.
- Nézd,Tamara,én nős vagyok. Nagyon aranyos kislány vagy,de neked még inkább a babáiddal kellene játszanod! Inkább menj szépen haza,mielőtt valaki kihasználja az ismerkedési kedvedet!
Jasper a reakció idő előtt ott hagyta a gyereket. Eddig is a lehető legkedvesebb volt hozzá és hiába tudta,hogy amit most csinált,az bunkóság,úgy volt vele,hogy inkább ez,minthogy megcibálja a kislányt,hogy fogja már fel,nem ártalmatlan játék,amit művel. Öles léptekkel átszelte a boltot és megállt sógornője mögött. Bella nem számított a férfi hirtelen ott - termésére,így egy kisebb sikkantás hagyta el a száját,ahogy megfordult.
- Te szentséges jó isten! - zihálta.
- Bocsánat,nem akartalak megijeszteni - jegyezte meg Jasper,de a választ meg sem várva folytatta. - Ne felejtsd el a hálóruhát,Bells!
- Öhm,oké.
Bella totál lesokkolt - már megint. Csak Charlie nevezte régebben Bells - nek,meg néha Em,s sógora száját mostanában egyre többször hagyta el ez a név. De Charlie - nak ő volt az egyszem kislánya. Emmett pedig a törékeny kishúgot látta benne. De Jasper Hale? Tényleg kezdenének ennyire összebarátkozni? Vagy a férfi így próbál enyhíteni az állandó feszültségen? Mert ha igen,nem igazán jött be. Zavarta ezt a becenevet hallania. Csak összezavarodott tőle. És eszébe jutott az apja. Nem akarta,hogy Charlie ilyen hamar elveszítse. Ez nem fair az utóbbi évek után. Könnyek szöktek a szemébe,hogy a szüleit többé nem láthatja. Amint elérnek Kanadába,együtt lesz a család. De az ő törékeny emberszüleivel most már örökre megszakadt a kapcsolata. De talán... De talán rendbe lehet ezt hozni! A Cullen családot nem akármilyen fából faragták. Erre is biztos van valami a tarsolyukban. Viszont mégiscsak egy lehetőség van a kezükben. Nem kellene a teszthalottsággal meg ilyenekkel bajlódni,ha... De lesz egyáltalán ha? Kezdi úgy érezni,hogy az egész normális meg természetfeletti világ az ő élete ellen van. Egyáltalán élet ez? Szappannal mos hajat,ha egyáltalán fürdőszoba közelébe kerül!
- Ó,hogy az a nyavalyás...
Bella szemforgatására Jasper kérdőn nézett vissza a hátsóülésről.
- Nem mentünk be a drogériába.
Na ne! Ő oda még egyszer be nem teszi a lábát! Egy évre elegendő időt töltött a bevásárlóközpontban. A fejét vakarva egyenesedett fel. Nem,szükségük lesz a holmikra. Betette a többihez az utolsó táskát is,majd a farzsebéből előhúzta a tárcáját.
- Én inkább idekint megvárlak,ha nem gond.
Bella kezébe nyomott pár bankjegyet. Kizárt,hogy visszamenjen abba az embertömegbe. Sürgősen el kellene mennie végre vadászni,ha nem a plázában akar uzsonnázni. Ami ugyebár nem lenne túl szerencsés. Bella elég nagylány,hogy tudja,mi kell egy neszeszerbe.
Figyelte sógornőjét,amíg el nem tűnt az épületben,majd beült a kocsiba. Bekapcsolta a rádiót. A híreket várta. Olyan elejtett információkra várt,ami az átlagembereknek csak egy újabb furcsa eset. Neki viszont beszédesebb,mint bármi más. Eddig is minden nap figyelték otthon a területüket,hogy megelőzzék a bajt. De ez már több volt. Az életük múlhatott egy - egy információn. Már nem egyszerűen arról volt szó,hogy betévedt - e a környékre egy tudatlan nomád,hanem hogy a Volturi mennyire van közel. És persze,hogy nem kerestetik - e a családot Bella szülei.
De bármennyire is fülelt,semmi különöset nem hallott. Hál' isten a tervén sem kellett változtatnia. Nem volt dugó Chicago felé. Szeretett volna kilenckor tovább indulni. Negyed öt volt,úgyhogy ha Bella csipkedi magát,még pihenni is tudnak az út előtt. Bár már fél órája odabent volt és nem látta,hogy jönne kifele. Eltévedt vagy mi? Ettől a nőtől kitelik.
De Bella nem tévedt el. Épségben beért a drogériába és mindent levett a polcról,amit meglátott és úgy gondolta szükséges. Épp egy flakon samponért nyúlt,mikor a szeme megakadt a hajfestékeken. Megrázta a fejét,hogy kiűzze belőle a buta gondolatot,de aztán mégiscsak visszafordult az állványhoz. Kizárt dolognak tartotta,hogy tönkretegye a haját mindenféle vegyszerrel.
De a fenébe is! Lehet,hogy többet használna a dolog,mint ártana. Viszont még sosem festett hajat. És ha leégeti az összeset?
Két iskoláskorú lányra figyelt fel maga mellett.
- Biztos,hogy ez jó ötlet? És ha nem áll jól a fekete?
- Jaj,ne izélj már! Csak bemosót veszünk. Ha nagyon gáz,egyszerűen megvárjuk,míg lekopik. Pár hét nem a világ!
Bella úgy érezte magát,mint a mesékben a hősök,mikor kigyullad a fejük felett a villanykörte. Bevillant neki egy kép,mikor Renée kipróbálta a szőke hajszínt. A festék alatt átütött a barna,de pár hét alatt nyoma sem volt a házi fodrászatnak.
Megvárta,míg a két lány kiválasztotta a festéket,aztán lekapott a polcról egy gesztenye - vöröset. Nem igazán tudta sógorát szőkén kívül más hajszínnel elképzelni,de végül egy sötétebb barnát dobott a kosárba. Egy próbát megér.
Még összeszedett néhány dolgot,többek közt egy kis mosóport. Elege volt,hogy szappannal próbálta tisztán tartani a cuccaikat. A pénztár felé igyekezve pillantotta meg a csomagot. Ledermedt és az agyát elárasztották az elmúlt napok eseményei. Próbált épeszűn gondolkodni. A férje egy vámpír. Ez nem...
Erősen koncentrált a dátumokra. Az az napot csak nagyjából tudta behatárolni,de még így is... Nem! Ez egyszerűen lehetetlen!
A keze a hasára vándorolt. Akkor és ott elöntötte egy érzés,ami még soha. Szemeit leirányította,de egyszerűen képtelen volt hinni a saját érzékszerveinek. Kizárt! Már megint csak álmodik!