2012. szeptember 19., szerda

10.fejezet



A panzió felé vezető úton néma csönd uralkodott a kocsiban. Néha Bella megtörte,ahogyan nagyokat sóhajtva arrébb mocorgott az ülésben,de különben egyikük sem szólalt meg.
Jasper gondolatait már a vadászat töltötte ki,amit megejt,mihelyt felhordták azt a rengeteg holmit,amit összevásároltak. Ugyan érzékelte,hogy sógornője feszültebb lett,mint volt. De egyrészt ezt betudta a pláza okozta fáradtságnak,másrészt sokkal jobban lefoglalta,hogy visszaszorítsa a szomját.
Bella semmire sem figyelt,mióta kijött a boltból,kis híján elsétált még az autó mellett is. Az agya egy részében ott motoszkált,hogy igen,ez bizony igaz. De a racionálisabb része - már amennyire egy ilyen élettel rendelkező nőnek van - azt diktálta,hogy teljességgel lehetetlen. Az egyedüli férfi,akivel valaha is együtt volt,az a férje. Edward pedig egy 110 éves vámpír. A vámpíroknak nem lehet gyerekük,ez 100 százalék,különben a Cullen feleségek már mind több tucatnak lennének boldog anyáik. Ebből pedig következik,hogy ő bizony nem lehet terhes!
Soha eszébe sem jutott volna olyat feltételezni,hogy az a rengeteg tünet egy gyerek miatt van. De mikor meglátta a boltban a tamponokat,kőszikla módjára csapta fejbe a felismerés,hogy kimaradt a menzesze.
De hiszen kimaradhat a stressz miatt is. Vagy legalábbis az egyik órán mintha erről beszéltek volna,hogy egy csomó dolog okozhat késést. És azért valljuk be,az utóbbi időszak nem volt épp egy wellness hétvége. Most már bánta,hogy nem figyelt oda jobban az órán,de hát neki az első pillanattól kezdve pontosan beállt a havi vérzése,nem volt érdekelt a témában. Szeretett volna többet tudni a dologról,kecsegtető magyarázatnak tűnt - és épeszűnek.
Viszont minden passzolna egy terhességhez. De ő egyszerűen nem eshetett teherbe! Fizikailag képtelenség!
A szálláshely előtere kongott az ürességtől,mikor visszaértek. Kétszer is fordultak,hogy a holmijuk felkerüljön a szobájukba. És Bellára várt,hogy mindezt utaztathatóvá varázsolja estére. Ugyanis sógorának tíz perc múlva már csak hűlt helyét találta,ahogy megmosakodott. Igaz,szólt,hogy el kell mennie vadászni,de a nő elvárta volna,hogy legalább köszönjön,mikor elindul. Na mindegy. Kisebb gondja is nagyobb ennél. És egyébként is. Egy szava sem lehet azok után,hogy Jasper egy kész vagyont költött rá.
Először is munkának látott. Kiszórta az ágyára a ruhákat. Kezdetnek szétválogatta,hogy melyik kié,majd a két kupacot több apróra bontotta a ruhák milyensége alapján. Aztán letépte róluk az árcédulákat és összehajtogatta a darabokat. Mindezzel csupán egy gond volt : hogy csak a kezeit foglalta le,a gondolatai viszont szabadon csapongtak. Állandóan ugyanaz. Hogyan? Biztosan ez vagy valami más a baja? Hogy lehetséges? Ha más,miért érzi azt,amit? Hogy eshetett teherbe?
Folyamatosan levetült a kép a szemei előtt,ahogyan a boltban a hasára simította a kezét,s mintha megmozdult volna benne valami. Valahol mélyen úgy érezte már korábban is tudta,hogy Edward gyermekét hordja a szíve alatt. Csak ez máig egyáltalán nem tudatosult benne. Az a sok álom... Ezek lettek volna a jelzések?
De hát a jó édes istenit! Nem lehet várandós! Edward nem tud gyereket csinálni,ő egy VÁMPÍR! 110 éves!
És ha mégis? Hallott már az ötödik 'x' - en túli apukákról. Talán csak a vámpírnők meddők.
Viszont még egyáltalán nem biztos,hogy terhes. Elég zűrös volt az utóbbi időben az élete ahhoz,hogy összezavarodjon a szervezete. És még valószínűbb,hogy csak beképzeli az egészet. Ahhoz,hogy ilyen tüneteket produkáljon,nem tudja biztosan,de legalább két - három hónaposnak kéne lennie,az meg azért tényleg lehetetlen. Talán csak az elméje szórakozik,hiszen bármennyire is úgy érzi,hogy nem akar gyereket,attól még nő,és az esküvő után általában a gyerekvállalás szokott következni.
Miután a bőröndök megpakolva terpeszkedtek a szőnyegen,néhány ruhával és a tisztálkodási csomagjával bevonult a fürdőbe. Hét óra volt még csak,úgyhogy megengedte a vizet és nyomott némi habfürdőt is a kádba. Az előbb már áttanulmányozta a hajbemosófesték leírását,azt fürdés után szerette volna elintézni. És volt ennél sürgetőbb dolga is.
A táskából előhúzott egy dobozt. Remegő kezekkel bontotta ki. Még csak ránézni sem mert a pálcikára. Előbb a használati utasítást tanulmányozta át,közben elzárta a vizet. Kis híján beleejtette a fürdővízbe a tesztet,mikor kézbe vette.
Amikor a boltban átfutott az agyán a lehetőség,visszafordult terhességi tesztet venni. Azonban egyáltalán nem volt biztos abban,hogy ez nála is használható - e. Mégiscsak egy vámpír az apa. Fogalma sem volt,hogy ez mennyire befolyásolja a dolgokat,mennyire különbözik a sima emberi terhességektől? Már ha egyáltalán terhes.
Miközben kivárta a teszt hatóidejét,fel s alá sétált a parányi helyiségben. Percenként megnézte a vizét,de az még nem indult hűlésnek,a gőze pedig megtöltötte a fürdőszobát. Ismét kirobogott,hogy leellenőrizze az időt,de a falióra szerint még mindig nem telt el az öt perc. Pedig ő úgy érezte magát,mintha legalább egy órája csak várna. Ismét körözésnek indult,ezúttal a szobában. Ablaktól ajtóig. Ablak. Ajtó. Ablak. Ajtó. Ablak. Ajtó.
Egyszer csak megtorpant és a tükörképére meredt. A szekrényajtóra erősített tükör előtt állt. Felhúzta a pulcsiját és a pólóját. A tenyerét rátapasztotta a hasára. Megint érezte a görcsöt és a mozgást is. Oké,kezd becsavarodni. Vagy már meg is tette! Nincs egy hónapja,hogy összeházasodtak. Ha gyereket vár is,még csak egy borsónyi valami. Nem képes mozogni.
Oldalt fordult. Most komolyan nőtt a hasa? Ez már vicc. Körülbelül két hetesen még csak sejtenie sem lehetne. Nem érezni és látni!
- Hülye,hülye,hülye! Verd már ki a fejedből,egyszerűen csak összezavart ez az egész,nem vagy terhes! - tromfolta le Bella saját magát.
Lehunyta a szemét,s az orrnyergét kezdte masszírozni. Mély levegő. Kifúj. Nem kell ide még egy pánikroham is. De jó lenne most,ha itt lenne Jasper egy jó adag nyugalommal. De tényleg. Mi tart neki ilyen sokáig?

2012. szeptember 15., szombat

9.fejezet



Miután Bella megbizonyosodhatott afelől,hogy sógora vállán még csak egy apró heg sem tanúskodik többé a sérüléséről,bementek a városba. Fel akarták tölteni a poggyászukat,ami egyet jelentett a plázával. Egyikük sem lelkesedett túlságosan az ötletért,de szükségük volt dolgokra. Órákig keringtek a boltokban,egyik ruhát a másik után próbálták. A lehető legpraktikusabb darabokat keresték - szerencséje volt Jaspernek,hogy sógornője mindig is egyszerűen öltözködött. Legalább nem kellett hallgatnia a nyafogást,hogy mennyire vágyik erre meg arra a cuki ruhácskára,meg körömcipőre. Bár hiányzott is neki Alice vásárlásmániája. Rettentően idegesítő volt ez a kettős érzés benne.
Végül néhány bőröndöt is venniük kellett,hogy a sok holmit legyen mibe pakolniuk majd. Jasper időnként kihordta a kocsiba a cuccokat,ami így vészesen kezdett megtelni. Nem tudta,hogy egyáltalán ennyi holmit el e tudnak vinni repülőn a súly - szabályozás miatt.
Bella rosszul érezte magát. Egyrészt utált sokáig ruhák közt tartózkodni és égett az arca is,amiért Jasper ennyi pénzt költ rá. Másrészt megint fájt a hasa,mintha valaki időnként megtekerné az alhasát. Az első útjába kerülő padra lezuttyant.
- Mi kell még? - tudakolta két ásítás között.
Jasper körbe nézett,majd a tekintete megállapodott a pláza térképén. Egy percig némán szemlélte,de a lánynak már ez is sok volt. Képes lett volna ülve elaludni. Felállt,mielőtt tényleg a plázai padon merülne álomba.
- Alsónemű és tisztálkodási szerek.
Bella felnyögött. Az még egy jó óra! Addig háromszor kitaccsol és ötször elalszik! Nem lehetne később? Chicagóban nincsenek boltok vagy mi?! Edward sosem cipelte volna el egy ilyen hosszú bevásárlókörútra!
A vámpír biztatóan megszorította Bella kezét,de csak annyira,hogy el ne törje véletlen. Hiába volt több tucat ember körülöttük,az utóbbi napokban annyira ráhangolódott a lányra,hogy szinte csak őt érzékelte a képességével. Tele volt a nyűgösségével,legszívesebben ő maga is sikítva szaladt volna ki az épületből.
- Mindjárt végzünk - kérte kitartásra sógornőjét,majd bevezette a következő boltba. Nem akarta feszélyezni a jelenlétével,ezért külön váltak. Csak a méretet figyelte,különösebb válogatás nélkül dobálta a bokszereket és zoknikat a kosárba. Majd leült egy székre és onnét tartotta szemmel Bellát.
Kipirosodott arccal válogatott a fehérneműk közt. Tudta Alice - től,hogy rettentően zavarba lehet hozni ilyen dolgokkal,mégis újdonságként érte. A felesége és a nővére valósággal újjáéledtek,ha meglátták a boltokat. Imádták húzni az agyukat azzal,hogy Emmett és ő előtte válogattak a falat csipkék közt. De Bella... Ő más volt. Még sosem volt rá példa,hogy neki kelljen beráncigálni valakit egy boltba. De hát ezt is megérte...
Már épp felállt volna,hogy figyelmeztesse sógornőjét,azonban egy rikító vörös hajzuhatag csapódott a mellkasának,amit egy test követett az ölében.
- Ó,ne haragudj,megbotlottam - nézett ki a haja alól a támadója.
Jasper komoran felhúzta a szemöldökét. Na persze!
- Kérlek állj fel! Nem lenne jó,ha ilyen fiatalon rossz hírbe keverednél.
Szinte még kislány volt. Éppen kamaszodott. Jasper igazándiból sajnálta,hogy ilyen szülők jutottak neki. Normális ember nem hagyta volna,hogy idáig jusson egy gyerek. Épphogy a feneke alá ért az a csík anyag,amit szoknyának neveztek egyes helyeken. Fejletlen gyerekmellei szinte kiestek a mélyen dekoltált blúzból. A piros festék alatt látszottak a szőke hajszálak,míg kerekded arcát rengeteg alapozó csúfította el. Egy tizenhárom éves szajha - jobb szó híján.
A vámpír is felállt és hátrébb lépett,hogy megtartsa a távolságot. A lány felé biccentett,majd megfordult. Nem találta Bellát ott,ahol az előbb még látta.. Rémülten megpördült,hogy minden zugot átnézzen,de ismét csak a kislány furakodott a személyes terébe.
- Amúgy hogy hívnak? Engem Tamarának,de a barátaimnak csak Tamie.
- Brandon. - A tekintetét körbehordozta a sorokon,miközben ismét odébb lépett. Meglátta Bellát,mint épp egy alsó polc előtt guggolva válogatott. Megkönnyebbülve kifújta a levegőt. Nem rabolták el,meg semmi hasonló.
- Van barátnőd?
- Nincs.
- Az jó,nekem sincs ám senkim.
- Nézd,Tamara,én nős vagyok. Nagyon aranyos kislány vagy,de neked még inkább a babáiddal kellene játszanod! Inkább menj szépen haza,mielőtt valaki kihasználja az ismerkedési kedvedet!
Jasper a reakció idő előtt ott hagyta a gyereket. Eddig is a lehető legkedvesebb volt hozzá és hiába tudta,hogy amit most csinált,az bunkóság,úgy volt vele,hogy inkább ez,minthogy megcibálja a kislányt,hogy fogja már fel,nem ártalmatlan játék,amit művel. Öles léptekkel átszelte a boltot és megállt sógornője mögött. Bella nem számított a férfi hirtelen ott - termésére,így egy kisebb sikkantás hagyta el a száját,ahogy megfordult.
- Te szentséges jó isten! - zihálta.
- Bocsánat,nem akartalak megijeszteni - jegyezte meg Jasper,de a választ meg sem várva folytatta. - Ne felejtsd el a hálóruhát,Bells!
- Öhm,oké.
Bella totál lesokkolt - már megint. Csak Charlie nevezte régebben Bells - nek,meg néha Em,s sógora száját mostanában egyre többször hagyta el ez a név. De Charlie - nak ő volt az egyszem kislánya. Emmett pedig a törékeny kishúgot látta benne. De Jasper Hale? Tényleg kezdenének ennyire összebarátkozni? Vagy a férfi így próbál enyhíteni az állandó feszültségen? Mert ha igen,nem igazán jött be. Zavarta ezt a becenevet hallania. Csak összezavarodott tőle. És eszébe jutott az apja. Nem akarta,hogy Charlie ilyen hamar elveszítse. Ez nem fair az utóbbi évek után. Könnyek szöktek a szemébe,hogy a szüleit többé nem láthatja. Amint elérnek Kanadába,együtt lesz a család. De az ő törékeny emberszüleivel most már örökre megszakadt a kapcsolata. De talán... De talán rendbe lehet ezt hozni! A Cullen családot nem akármilyen fából faragták. Erre is biztos van valami a tarsolyukban. Viszont mégiscsak egy lehetőség van a kezükben. Nem kellene a teszthalottsággal meg ilyenekkel bajlódni,ha... De lesz egyáltalán ha? Kezdi úgy érezni,hogy az egész normális meg természetfeletti világ az ő élete ellen van. Egyáltalán élet ez? Szappannal mos hajat,ha egyáltalán fürdőszoba közelébe kerül!
- Ó,hogy az a nyavalyás...
Bella szemforgatására Jasper kérdőn nézett vissza a hátsóülésről.
- Nem mentünk be a drogériába.
Na ne! Ő oda még egyszer be nem teszi a lábát! Egy évre elegendő időt töltött a bevásárlóközpontban. A fejét vakarva egyenesedett fel. Nem,szükségük lesz a holmikra. Betette a többihez az utolsó táskát is,majd a farzsebéből előhúzta a tárcáját.
- Én inkább idekint megvárlak,ha nem gond.
Bella kezébe nyomott pár bankjegyet. Kizárt,hogy visszamenjen abba az embertömegbe. Sürgősen el kellene mennie végre vadászni,ha nem a plázában akar uzsonnázni. Ami ugyebár nem lenne túl szerencsés. Bella elég nagylány,hogy tudja,mi kell egy neszeszerbe.
Figyelte sógornőjét,amíg el nem tűnt az épületben,majd beült a kocsiba. Bekapcsolta a rádiót. A híreket várta. Olyan elejtett információkra várt,ami az átlagembereknek csak egy újabb furcsa eset. Neki viszont beszédesebb,mint bármi más. Eddig is minden nap figyelték otthon a területüket,hogy megelőzzék a bajt. De ez már több volt. Az életük múlhatott egy - egy információn. Már nem egyszerűen arról volt szó,hogy betévedt - e a környékre egy tudatlan nomád,hanem hogy a Volturi mennyire van közel. És persze,hogy nem kerestetik - e a családot Bella szülei.
De bármennyire is fülelt,semmi különöset nem hallott. Hál' isten a tervén sem kellett változtatnia. Nem volt dugó Chicago felé. Szeretett volna kilenckor tovább indulni. Negyed öt volt,úgyhogy ha Bella csipkedi magát,még pihenni is tudnak az út előtt. Bár már fél órája odabent volt és nem látta,hogy jönne kifele. Eltévedt vagy mi? Ettől a nőtől kitelik.
De Bella nem tévedt el. Épségben beért a drogériába és mindent levett a polcról,amit meglátott és úgy gondolta szükséges. Épp egy flakon samponért nyúlt,mikor a szeme megakadt a hajfestékeken. Megrázta a fejét,hogy kiűzze belőle a buta gondolatot,de aztán mégiscsak visszafordult az állványhoz. Kizárt dolognak tartotta,hogy tönkretegye a haját mindenféle vegyszerrel.
De a fenébe is! Lehet,hogy többet használna a dolog,mint ártana. Viszont még sosem festett hajat. És ha leégeti az összeset?
Két iskoláskorú lányra figyelt fel maga mellett.
- Biztos,hogy ez jó ötlet? És ha nem áll jól a fekete?
- Jaj,ne izélj már! Csak bemosót veszünk. Ha nagyon gáz,egyszerűen megvárjuk,míg lekopik. Pár hét nem a világ!
Bella úgy érezte magát,mint a mesékben a hősök,mikor kigyullad a fejük felett a villanykörte. Bevillant neki egy kép,mikor Renée kipróbálta a szőke hajszínt. A festék alatt átütött a barna,de pár hét alatt nyoma sem volt a házi fodrászatnak.
Megvárta,míg a két lány kiválasztotta a festéket,aztán lekapott a polcról egy gesztenye - vöröset. Nem igazán tudta sógorát szőkén kívül más hajszínnel elképzelni,de végül egy sötétebb barnát dobott a kosárba. Egy próbát megér.
Még összeszedett néhány dolgot,többek közt egy kis mosóport. Elege volt,hogy szappannal próbálta tisztán tartani a cuccaikat. A pénztár felé igyekezve pillantotta meg a csomagot. Ledermedt és az agyát elárasztották az elmúlt napok eseményei. Próbált épeszűn gondolkodni. A férje egy vámpír. Ez nem...
Erősen koncentrált a dátumokra. Az az napot csak nagyjából tudta behatárolni,de még így is... Nem! Ez egyszerűen lehetetlen!
A keze a hasára vándorolt. Akkor és ott elöntötte egy érzés,ami még soha. Szemeit leirányította,de egyszerűen képtelen volt hinni a saját érzékszerveinek. Kizárt! Már megint csak álmodik!

2012. szeptember 11., kedd

8.fejezet



Bella épp maga volt az elégedettség megtestesítője,úgyhogy Jasper nyugodtan hagyta magára a kocsiban. Megtankolt,majd bement a boltba. Vett egy üveg ásványvizet,meg pár szendvicset. Reméli Bella szereti. Órák teltek el,hogy azt a kevéske reggelit is kiadta magából,ideje lesz már ennie. Más nem,muszáj lesz felkeltenie. Be fogja tartatni a gyakori étkezését!
- Van valami gyógyszerük rosszullétre? - fordult a pénztáros felé.
- Nincs - vágta rá a férfi mogorván. - 13,50 lesz!
Jasper sóhajtva fizetett. Bunkó paraszt! Ennyit Bella nézeteiről. Igaz,kivétel erősíti a szabályt,csak az a baj,hogy nem ez az egy ember a kivétel.
Mikor kinézett a kocsira,már tudta,hogy sietnie kell. Felkapta a pultról a táskát,majd öles léptekkel megindult. Az ébredező Bella épp a cipőjét tornázta magára. Amint lábra állt,a nyirkos beton kicsúszott alóla. Annyi lélekjelenlét sem volt benne,hogy megkapaszkodjon a kocsiajtóban. Jasper még időben megtette az utolsó lépést,szabad karját a derekára fonva visszahúzta állásba,majd visszább lépett. Katasztrófa ez a nő!
- Csak óvatosan!
- Ühüm - motyogta a lány álmosan. - Pisilnem kell.
A WC elég kulturált volt ahhoz képest,hogy egy benzinkúton napjában hányan fordulnak meg. Bella cicamosdást végzett,úgyhogy egészen felfrissülve ült be a kocsiba. Becsatolta magát és Jasper már indított is. Kellett pár perc,mire leesett neki,hogy már az I90 - esen vannak.
- Mennyit aludtam? - pislogott Jasperre.
- Úgy hét órát. Egyél! - bökött állával a kesztyűtartóra rakott táska felé.
Bella kihalászta az egyik nejlonba csomagolt szendvicset. Óvatosan harapott bele,hátha megint előjön a hányingere. De az émelygés elmaradt,s a zöldséggel megpakolt bucikat néhány perc alatt befalta.
- Köszönöm.
Elvörösödött,miután ivott pár korty vizet is. Úgy habzsolt,mint aki még életében nem evett.
- Egészségedre - mosolygott vissza a vámpír. - Fejed hogy van?
- Jól. És a te vállad? Nem kéne kicserélni a kötést?
- Semmi bajom,Bella,miattam ne aggódj.
- Már megint?
- Még mindig.
- Makacs vagy.
- Mert te nem? - vonta fel a szemöldökét Jasper.
- Az más - vágta be a durcást a lány.
- Miért?
Bella megrántotta a vállát. - Csak mert... Mert én még húsz sem vagyok,te meg egy több száz éves vámpír lennél tudtommal.
- Csak 167 - jegyezte meg csendesen.
- Csak?! - hihetetlenkedett a lány.
- Nem Edward vagyok,hogy matuzsálemnek tituláljam magam,Bella! - csattant fel. - Mindegyikünk másképp gondolkodik a vámpírlétről.
Bella szemében könnyek jelentek meg. Csak pár perce próbált nem azon kattogni,hogy mi van Edwarddal. Akkor miért nem lehet őt kerülni?! Imádja a férjét,de annyira nagyon aggódik érte. A féltésbe fog beleőrülni hamarosan!
- Hiányzik - suttogta.
- Tudom -sóhajtott fel a férfi. - Nem beszélgethetnénk valami másról,mielőtt bedilizek?
A szájából vette ki a szót.
- És miről beszéljünk?
- Amiről akarsz.
Hát ez az. Hogy ő miről akar beszélni és mit szeretne kikerülni,az egy és ugyanaz a személy. Hallani akarta Jasper szájából,hogy minden rendben és a családjuk jól van. Senkinek nem esett baja. De képtelen lett volna elviselni,ha ennek az ellenkezőjét mondja.
- Miért pont Chicago? - kérdezett végül rá arra,amit Jasper már egyszer megígért,hogy elmeséli.
- Van ott egy "barát" - fintorgott - ,aki gyorsan dolgozik. Maximum két hét alatt meglesznek a papírok,utána mehetünk Torontóba...
- Oké,de még mindig nem értelek - vágott közbe Bella. - Ennyi idő alatt háromszor átérnénk Kanadába. A zöld határon már át is értünk volna. És egyébként is. Nem vagyunk körözött bűnözők! Minek hamis iratok?
- Jelenleg egészségesebb,ha tömegben vagyunk. Ha itt utolérnek,nem tudnak nyílt támadást intézni ellenünk és addig eltűnhetünk a szemük elől. Viszont a Volturi nem egy piszlicsáré utcai banda - sóhajtott egy újabbat fáradtan. - A CIA megirigyelné a kiépítettségüket. Nem csak néhány mogorva harcosa és néhány öreg terme van Aronak,Bells! Percek alatt megtudnák,ha átlépjük a határt... És apád sem fogja szó nélkül hagyni az eltűnésed. Hamarosan keresni fognak,ha nem teszik már most is.

Bella már nem tudta nyomon követni a kisvárosokat,amiken áthajtottak. Az autóban éjszakáztak,benzinkutakon tisztálkodtak és csak kajáért álltak meg időnként. Jaspernek nem volt fárasztó az állandó vezetés,de érzelmileg kimerítő út volt mindkettejüknek. Beszélgetéssel próbálták elterelni a gondolataikat,de aztán mindig a családnál kötöttek ki. Közösen kísérelték meg túlélni azt az őrjítő fájdalmat,kitölteni a tátongó űrt,amit szerelmeik hiánya okozott.
Csak addig volt csönd,amíg a lány aludt. A vámpír irigyelte,hogy legalább erre a kis időre el tud menekülni a nyomasztó gondolatok elől. Ő is szerette volna ezt megtenni. Egy percig is nem azon kattogni,hogy mi vár rájuk. Melyik pillanatban esnek áldozatul a Volturinak? Mikor kezdik őket az emberek is keresni? Hol szálljanak meg? Meddig tartanak még sógornője rosszullétei? Hogy menjen el végre vadászni? Még a végén tényleg megeszi Bellát! Soha nem volt még ilyen nehéz a vegetarianizmus,mint az utóbbi napokban. Nem tudta eldönteni,hogy a lány vérének aromája ennyire csábító - e vagy a folyamatos készenléti feszélyezettség igényli a több táplálékot. Nem emlékezett rá,hogy szomjjal járna a készültségi állapot. De hát a háborús időkben minden nap volt friss nedű az ereiben. Ma viszont már más korok jártak. Nem vadászhatott kénye - kedve szerint a városokban. És felesküdött Alice - nek a szerelmükre,hogy soha többé nem öl embert.
A családdal vajon mi lehet? Átjutottak Kanadába épségben? Késni fognak,de megbeszélték,hogy bevárják egymást. A terveikről senki más nem tud,amit vészhelyzetre dolgoztak ki. Mind értenek a félrevezetéshez és a bujkáláshoz. Már ennyi is elég a sikerhez. De ha mégis megtalálják őket a katonák? Hisz velük is megtették,hiába készített hamis nyomokat.
Egyáltalán mi az isten ütött a Volturiba? Teljesen megzakkantak? Kellene a francnak a trónjuk! Nyugodt életet,ők csak ezt szerették volna,nem hatalmat!
Délelőtt volt,hogy Bella Madison határában magához tért az álomból. Sógora épp egy út menti párszobás panzió parkolójába hajtott be.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jól,de mit keresünk itt?
- Rendbe szedjük magunkat,este tovább megyünk. Holnap ilyenkorra Chicagóba érünk.
A lány egy ásítással nyugtázta a dolgokat. Baj nélkül eljutottak idáig... Léteznek még csodák!
A portán várakoztak vagy tíz percet,mire előkerült a recepciós lány. Ha nem lettek volna fülei,a szája körbeszaladt volna a fején a vigyorgástól.
- Üdvözlöm Önöket a Vityillóban!
Bella felvont szemöldökkel fordult Jasperhöz,de az a megrökönyödés helyett szélesen visszamosolygott.
- Heló! Egy kétágyas szobát kérnék egy napra.
- Oh,átutazók? Merre mennek?
- Csak vaktában. A szoba... - emlékeztette.
- Oh,persze. Hogy hívják?
- Brandon White.
A férfi aláírta,amit kellett,de a 'Sally' névtáblás kiscsajt minden más jobban lekötötte,mint a munkája.
- Rosszul érzi magát,kedves...? - hagyta függőben az aggodalmaskodó mondatot,amit Bellának intézett. Jasper vágta ki magukat.
- Elisabeth. A húgom nehezen viseli az utazást.
- Oh,értem. A B6 vitamin jó ám rá. Én sem bírom az utazásokat,mindig tartok magamnál,bár inkább sétálok  vagy biciklizek...
- Sally,a kulcs - vágott közbe Bella fáradtan.
- Oh,igen... Tessék! További szép napot,ha bármire szükségük van,nyugodtan szóljanak. Viszek fel majd gyümölcsöt,olyan kis sápadtak. Esetleg rendeljek ebédet? Vagy bemennek a városba?
A vámpír egy 'majd meglátjuk' - kal intézte el a dolgot,s sógornőjét a lépcsőhöz vezette.
- Elisabeth? - ismételte a lány.
- Ez jutott hirtelen eszembe. - Kérdő tekintetére folytatta. - Alice a rövidülése.
Bella fejében átfutottak a nevek,ami alapján gyorsan összerakta a dolgokat. Mary Alice Brandon... Whitlock... Jasper csak sakkozott egy picit és voálá...
Félelmetes!