20.fejezet

Sissy olyan természetességgel suhant az erdőben, mintha mindig is ezt csinálta volna. Nyoma nem volt a kezdeti bizonytalanságnak. Brandon büszkén kihúzva magát futott mellette - sosem hitte volna, hogy valaha találkozhat olyan frissen átváltozott vámpírral, aki nagyobb önfegyelemmel bír, mint sok ősöreg sem. Azt meg végképp nem hitte volna, hogy ezt a vámpírt ő maga fogja teremteni.
Mindannyiszor, mikor figyelte a lány kecses mozdulatait, a hiány elemi erővel hasított belé, és a fülledt pillanatok egyre-másra vetültek a szeme elé, amit feleségével töltött. Talán ezért is történhetett meg, hogy nem figyelt eléggé, és a szarvascsorda közelében, amit első vadászatra kinézett, egy eltévedt turista kóborolt. Az utolsó utáni pillanatban érzékelte az embert - Sissy addigra kiszagolta, és olyan gyorsasággal indult az új célpontja felé, amire csak egy újszülött volt képes. Hiába vetette utána magát minden erejét bevetve, nem volt elég gyors ahhoz, hogy időben megfékezze. Csak egy valami érhette utol.
A nyugalom-hullám, amit elindított, azonban úgy pergett le Sissy-ről, mint vízcsepp a nejlonról. Még sose történt vele ilyen, az elmúlt majdnem 200 éve alatt még egyetlen egyszer sem volt rá példa, hogy valakire ne hasson a képessége!
A döbbent sokkot azonban nem hagyhatta elhatalmasodni magán.
Az utolsó cseppig kihasználva energiáját még nagyobb sebességre kapcsolt, majd döntötte le húgát a lábairól, aki egy fa mögül a végső mozdulatrra készülve kémlelte prédáját. A lendülettől a melletük húzódó szakadékba zuhantak, s Brandon akaratlanul is saját testével védte a lányt a kiálló sziklák élétől. Mikor földet értek, Sissy rajta landolt, és csak mikor tenyere csupasz bőrét tapintotta, jött rá, hogy akárhogy próbálta is védeni, a ruhája több helyen is elszakadt. Nem akarta elengedni, mert attól tartott, hogy másodszorra már nem fogja tudni megakadályozni, hogy gyilkoljon. De már megint nem azt tette, mint bármelyik újszülött. Éjfekete tekintete a vérszomj helyett kétségbeesést sugárzott, ahogy felemelte a fejét a mellkasáról.
- El kell innen tűnnöm - nyögte ki a nő nagy nehezen. Nem mert levegőt venni, attól félt, elméjét újból elönti a vörös köd, és olyat tesz, amit utána hosszú évszázadokig fog bánni. Mikor Brandon vaskapocsként köré záródott karjai lazultak, már ki is fordult onnan. A férfi még végig sem mondta, hogy nem lesz semmi baj, segít elmennie innét, ő már eszeveszettül futott minél messzebbre a turistától.
Vadászat után - aminek áldozata végül mégis csak egy szarvas volt -, Sissy-t alig bírta követni Brandon. Úgy sietett a kisbabájához, hogy szinte lába nem is érintette a talajt, már-már úgy tűnt, mintha repülne. És a férfi számára egyáltalán nem tette könyebbé a dolgot, hogy a totálkáros ruha helyett Sissy az ő pólóját viselte, ami felcsúszott, ezzel elővillantva a formás comb tökéletes fehérségét. De nem, Brandont nem a vampirella idomai kergették őrületbe, legalábbis nem szó szerint. A férfi agyába a látottaktól csak még több erotikus kép tolult be az ő kis manójáról, és mind fizikailag, mind lelkileg úgy érezte, menten szétrobban a kínzó hiánytól. Nem kis erőfeszítésébe került, hogy lehiggadjon, amíg elérték ideiglenes otthonukat.
Majd egy mérföldről hallotta Pöttöm nyűgös pityergését. Eddig csak egyszer hallotta sírni a kicsit, akkor is csak mikor megszületésekor felsírt. Nagyon csöndes kislány volt, és annak ellenére, mennyire akaratosan tudtára adta mindig, hogy mit akar, igencsak nyugodt is. De most biztos volt benne, hogy érzékelte a változást az utóbbi napokhoz képest, és már igencsak hiányolta az anyukáját, akinek képével ötpercenként bombázta elméjét, ha ébren volt. Brandon összevonta a szemöldökét, ahogy a száguldó húgára nézett. Fogalma sem volt, mégis hogyan mondja meg neki. Vajon hogyan magyarázhatná meg bárki egy anyának, hogy semmi sem normális az újszülött gyerekével, még azon túl sem, hogy félig ember, félig pedig vámpír? Hogy avassa be Pöttöm eddigi életébe úgy, hogy ne ijessze halálra - már amennyire egy vámpírt halálra lehet rémiszteni?
A baba képességének gondolatától felrémlett előtte a mindössze fél órával korábbi jelenet, mikor Sissy-ről a nyugalom lepergett, mintha csak egy burok védené. Először leginkább felzaklatónak érezte a példa nélküli esetet, de aztán szöget ütött a fejében egy elmélet. Hiszen Edward már a kezdetek kezdetétől nem tudott olvasni benne, ahogy később sem Aro, sem Jane ereje nem hatott rá. Találgatták már akkor, hogy mi lehet a lánnyal, ami ennyire különössé teszi, és akkor úgy gondolták, ez egy afféle pajzs lehet, ami védi őt az elmére ható képesség ellen. Talán most ez erősödött fel. Hiszen nem mindegyikük legerősebb emberi vonásából alakult ki a képességük vámpírrá válásukkal? Bizonyára példátlan eset volt Bella Swan emberként birtokolt képessége, és így Sissy White most a legerősebb védelemmel rendelkezhet, mint bármelyik vámpír - biztos volt benne, hogy még Aro "élő" pajzsánál is jobb lesz, már ha hajlandó lesz vele gyakorolni. Mert hát azt be kellett vallania, hogy Sissy nyilvánvalóan nem tudatosan használja ezt a képességet. Brandonból előtört a stratéga éne: Leghőbb vágya lett, hogy mihamarabb megtudja, ez a pajzs még mindig szellemi, vagy már fizikai támadásokat tudott e kivédeni - elvégre a férfi képessége köztudottan fizikailag hatott, nem pedig az elmére. És vajon ki lehetne terjeszteni másokra is ezt a védőburkot? Nagyban megkönnyítené az életüket, ha legalább az olyan támadások ellen lenne védelmük, ami más esetben a halálukhoz vezetne.
Viszont azt is számba kellett vennie, hogy ugyanakkor nem kevés fejtörést fog még neki okozni húga újonnan jött adottságával, még ha nem is szándékosan. Ugyanis Pöttöm és Sissy első - és talán még további - találkozását arra az alapra építette, hogy a lehető legnagyobb harmóni-hullámmal fog készültségben állni. Azonban hogyan alkalmazza ezt a tervet, ha nem tud a nő érzelmeinek a közelébe férkőzni?
Sajnos már nem maradt ideje új "ütemtervet" kidolgozni, mivel haza értek - az elmúlt napok történései tettek róla, hogy ez a ház, még ha csak rövid ideig is, az ő hármuk otthona lehessen. Brandonnak improvizálnia kellett, így mikor Sissy megtorpant a gyerekszoba ajtaja előtt, átkarolta a derekát. Ahhoz elég lazán, hogy húga könnyen mozogjon, ugyanakkor elég szorosan ahhoz, hogy vész esetén visszarántsa, amíg másik kezével a gyereket is sértetlenül kikaphassa karjaiból. Együtt léptek be a fehér kis szobába, ahol az ágyon ott feküdt Sissy lánya, kiköpött másaként a szüleinek. Gyönyörű szemeiből könnyek patakzottak, hogy aztán rózsás orcáin végigszánkázzanak. Apró kezeivel felfelé nyújtózkodott. Pici lábaival rúgkapálva gyűrte össze magán a takarót.
Brandon arcán önkéntelenül is mosoly terült el, ahogy azt figyelte, hogyan reagál egymásra anya és lánya.
Sissy olyan áhítattal nézte kisbabáját, ahogy csak egy édesanya volt képes. Gyengéd tekintetéből már csorogtak volna könnyei, ha még képes lenne rá. Karmazsinvörös szemeket még sosem látott a férfi ennél emberibbnek. Sissy megindult előre, lassan, mintha csak félne a gyerek közelébe menni, de aztán rá kellett jönnie, hogy félelme oka az volt, hogy nehogy bántsa a kislányt, és a remény parazsa egy kicsit lángra lobbant, hogy nem kell kettejüket külön nevelnie.
Brandon árnyékként követte húgát az ágyhoz, majd ugyan teljes készenléti feszültségben, de mosolyogva hagyta, hogy lassan a karjaiba emelje Pöttömöt.
Sissy-nek még sosem volt kezében csecsemő, de valahogy ösztönösen tudta, hogyan tartsa meg. A kis csomag pillekönnyű volt, attól tartott, bármelyik pillanatban összeroppanthatja, ha nem vigyáz eléggé. Rögtön megértette, hogy mitől félt férje állandóan, és olyan büszkeség öntötte el a szívét, amiért sosem bántotta, hogy azt nem tudta volna szavakba önteni. Órák óta nem dobogó szíve túlcsordult a szeretettől, amit ez iránt a pici élet iránt érzett. Fel sem tűnt neki a derekán megfeszülő kar, amikor lehajtotta fejét, s csókot lehelt gyermeke homlokára. Tekintete egybeolvadt a kislányéval. Döbbenten tapasztalta, hogy a pici szemei tökéletes másai az ő emberi szemeinek. Renée szemeinek. A vékony hajszálak meg mintha csak Edward fejéről kerültek volna ide. Mosolygós ajkai Esmet juttaták eszébe. Tudta, hogy nincs vérrokoni közük egymáshoz, de annyiszor hallotta, hogy Elizabeth Masen nagyon hasonlított az ő Esméjükre, hogy boldogon állította fel magában a tényt, a pici kiköpött családja.
- Mégis meddig nem voltam magamnál? - tette fel azt a kérdést, ami azóta fúrta az oldalát, hogy meglátta az ágyon rúgkapáló babát.
- Alig több, mint 3 napig.
Sissy szemei csupán egy pillantra ugrottak bátyjára, de aztán meghökkenten siklottak vissza az értelmes tekintetbe.
- 3 nap... Több hónaposnak néz ki - suttogta maga elé hitetlenkedve.
- Nagyon... gyorsan fejlődik. Akárcsak a hasadban. Talán annál lassabb egy picit, de...
Sissy értette a ki nem mondott szavakat. De még így is túl gyors. Könnyei ugyan már nem voltak, de alig tudta visszanyelni a torkába nyomuló gombocót. Az nem lehet, hogy alighogy kézbe vehette ezt a kis csodát, de már a halálára kellene készülnie! Ennyire nem utálhatják odafent! Hát nem elég, hogy a férjétől elszakították egyik pillanatról a másikra? Még a gyermekét is el akarják venni tőle?!
Nagyon oda kellett figyelnie, hogy ne nyomja agyon a babát, ahogy magához ölelte. Nem! Nem veszítheti el őt is, mert azt biztosan nem élné túl!
Brandon igyekezett megnyugtatni az anyukát, de az érzelmek ugyanúgy lepattantak róla, ahogyan az erdőben is. Nem maradt más választása, mint elterelni a figyelmét.
- Mi lesz a neve? - Sissy egy pillanatnyi zavarral tekintett fel Brandon arcára, aki most már bizalmat helyezve húgába, szembe állt velük. - Mégsem hívhatjuk örökké Pöttömnek, és azt hiszem a Charles már nem felel meg a célnak - villantott egy apró mosolyt a férfi.
- Az előbb játszadoztam egy kicsit a szüleink nevével, és arra gondoltam... Jó, oké, tudom, hogy fura, de kérlek ne röhögj ki! Szóval arra gondoltam, hogy lehetne Renesmée Carlie Cullen.
Brandon szemei különösen nagyra kerekedtek a bejelentést követően. Mondani akart valamit, de nyitott száján hang nem jött ki, így inkább visszacsukta. Sissy már kezdett volna új nevet keresni. Tényleg hülyén hangzott, nem kellett volna felhoznia.
De akkor Brandon odahajolt a karjában pihenő kislányhoz, és halk hangon megszólalt. Sissy még sosem hallott olyan szépet, mint akkor, és aznap már sokadjára elkezdte rázni a hangtalan zokogás.
- Üdvözöllek a családban, Renesmée Carlie Cullen, Edward és Isabella Cullen lánya! És üdvözöllek a családban Carlie Hope White, unokahúgom!

19.fejezet

Az egyenletes, szívó cuppogás háttérzajjá törpült, ahogy Brandon a másik szobában haldokló nő egyenetlen szívverését hallgatta. Már nem volt sok hátra, mégsem lehetett biztos abban, hogy húga fel fog ébredni vámpírként.
Dühösen bámulta vörösen izzó szemeit a tükörben. Megszegte az ígéreteit. Egyrészről az Alice-nek tett fogadalmát nem tartotta meg, miszerint soha többé nem iszik ember véréből. Másrészt Edwardnak ígért szavát törte, mikor hagyta, hogy Sissy meghaljon. Nem is! Már akkor megszegte, mikor belémártotta azt a szikét húga hasába!
De hát ki számolt ilyen körülményekkel? A fenébe is, muszáj volt megtennie, de ez akkor sem mentség arra, hogy nem állta az adott szavát!
Ráadásul valamit elrontott. Valamit nagyon elrontott. Talán túl későn harapta meg. Vagy túl későn szakította el magát tőle! Még mindig élénken élt benne a jelenet, lelki szemei előtt újra és újra levetült, ahogy Sissy utolsó szavaival biztatta, majd meghalt. Egyszerűen nem tudott mást tenni. Az újszülöttet törölközőbe bugyolálva letette húga mellé, majd gyakorlatlan mozdulatokkal szívmasszázsba kezdett. Néhány borda bánta, de legalább a kis szerv erőtlen verdesésbe kezdett. Aztán megharapta. A nyakán, hogy könnyebben elérje a méreg a szívet. Talán pont ez volt a baj, hogy túl közel volt a szívhez! Így túl sok vért tudott elvenni, és nem maradt elég az átváltozáshoz. Túl sokáig ivott...
Nem akarta ezt tenni. Sissy bízott benne és ő azt akarta, hogy megérdemelje ezt a bizalmat! Azonban ahogy megízlelte a mézízű nedűt, képtelen volt gondolkodni.  Képtelen volt leállni. Csak nyelte és élvezte az isteni nektarint, miközben szervezete még többet és még többet követelt.
Teljesen biztos volt benne, hogy a kislány nélkül kiszipolyozza kishúgát. A baba még csak nem is sírt, miközben ő Sissy életéért küzdött, mintha tudta volna, hogy csendben kell maradnia. Szinte meg is feledkezett a férfi a jelenlétéről. De aztán amíg Sissy-ből ivott, egy aprócska, ragadós kéz érintette meg az arcát. Bosszúsan tekintett fel, de a gyermek egyáltalán nem félt tőle. Okos szemeivel egyenesen az övébe bámult és Brandonnak beugrott egy kép egy ugyanolyan csokibarna tekintetről. És elengedte Sissy-t. Egy kisbaba mentette meg a lelkét egy újabb gyilkoság terhétől és tudta, hogy ezért sosem lehet elég hálás ennek a csöppségnek.
A pici hatalmas barna szeme az övét kereste a tükörben. Brandon úgy vélte, különösen értelmes kisbabát tart a karjaiban, ráadásul a három nap alatt abnormálisan sokat nőtt. Ennek ellenére bearanyozta aggodalmas napjait. Brandon zaklatott volt, hiszen az átváltozás megkezdése óta Sissy semmire sem reagált - az már csak hab volt a tortán, hogy a családjuk pedig még mindig nem került elő. Ennek ellenére a névtelen kislány egy egyszerű büfivel meg tudta nevettetni. Már értette, miért vágytak annyira a Cullen-lányok gyermekre. Pöttöm mellett átérezhette, milyen szülőnek lenni. Ugyan nem ő nemzette, de az ő felelőssége volt, ő táplálta, ő vigyázta az álmait édesanyjáéval együtt. Kötődött a különös kislányhoz, s remélte, hogy nem kell távol tartania húgától. Bízott abban, hogy ha Sissy is látni fogja lánya ártatlan, tüneményes mivoltát, az anyai- és nem a vámpírösztönök kerekednek rajta felül.
Mert hát mégis csak ember volt a pici - még ha csak félig is. Vér csörgedezett az ereiben. Brandonnak fogalma sem volt, hogyan legyen egyszerre két újszülöttel két külön helyen, ha Sissy nem képes uralkodni magán. Ami nagy valószínűséggel fog megtörténni. Épp elég frissen átváltozott vámpírral talákozott már, hogy tudja, reményei hiábavalók. Évtizedek telhetnek el, mire Sissy képes lesz uralkodni a vérszomján, s addigra lehet már Pöttöm sem lesz velük. Ha ilyen ütemben fejlődik, néhány esztendő alatt elveszítik.
Elmosolyodott a cumisüveggel a szájában alvó kislány láttán. A cumit letette, ő pedig karjaiban a babával felállt a fotelből. Leheletfinom puszit adott a homlokára és elhelyezte a hófehér ágyon. Felkapta a komódról a fényképezőgépet, és elkattintotta. Gyönyörű volt a pici, és azt akarta, hogy Sissy is láthassa első napjait kislányának. Egy hete volt már, hogy kishúga fényképezőgépet kért tőle és nem tudott ellenállni a könyörgő csokoládé szemeknek. A kicsi ezt örökölte: Sissy tekintetét. És Edward haját. Nevethetnékje támadt, mikor először észrevette az apró vörös pihéket a feje búbján.
Átment a másik szobába. Az ajtóból figyelte húgát. Szép vámpír lesz belőle, ezt el kellett ismernie. A folyamat a festék nagyját ledobta, de egy részét beépítette a hajszálakba és így különleges színe lett Sissy frizurájának - nem is vörös, nem is barna, de valahogy mindkettő egyszerre. Hasa visszahúzódott és eltűntek a bőréről a striák és a hegek. A gerince is összeforrt, és Brandon ezért nem értette, hogy Sissy miért nem reagál semmire. Még akkor is némán és mozdulatlanul feküdt, mikor Pöttömöt a mellkasára helyezte.
- Hallasz, húgom? - telepedett le az ágy szélére újfent, de választ ezúttal sem kapott. Beletörődően felsóhajtott. - Mindjárt vége és velünk lehetsz. Ígérem, mindent megteszek, hogy gond nélkül a kislányoddal lehess! Nagyon hiányzol neki. Elég akaratos baba, nagyon hasonlít rád és Edwardra.
A csendet egyedül Sissy szívének eszeveszett dübörgése törte csak meg. Hát elkezdődött. Az átváltozás belépett az utolsó fázisba... Brandon kitárta az ablakokat, hogy friss levegőt engedjen be - és persze hogy hamarabb ki tudja vinni húgát a házból. Nem akaródzott a babát órákra egyedül hagynia, de jelenleg nem volt más választása. Így hát leellenőrizte, hogy a kicsivel minden rendben van e, aztán a bordó szoba csukott ajtajának belülről nekidőlve megfeszülve várta, hogy húga, immáron vámpírként, magához térjen.

Nem számolta, mennyi idő telt el. Óráknak érezte, de lehet, hogy csak percek voltak. De az is lehet, hogy napok. Sissy harcot vívott a kényszerrel, hogy megszakítsa a fájdalmas koncentrációt, és eszelős sikolyban törjön ki. Eddig egész elviselhető volt. Úgy érezte szénné ég, de mégis jól volt. De egyszer csak hatalmába kerítette ez a kín... Mintha a Pokol tüzében égne. El is hitte volna, hogy ott van, amiért nem volt elég erős, hogy tovább éljen a családjáért, és ezzel megannyi bonyodalmat okozva szegény Brandonnak, a kisbabájának, na és persze Edwardnak. El hitte volna, hogy már meghalt, ha közben nem érez friss fenyő illatot, meg valami mást is. Ez az orrába kúszó illat finom volt, olyannyira, hogy szíve szerint beleburkolózott volna, mint egy jó meleg takaróba. De nem tudta beazonosítani. Így hát hagyta, hogy a kín lángjai tovább nyaldossák testét, s a finom illatból erőt merítve küzdött, hogy ne okozzon még több fájdalmat bátyjának és lányának azzal, hogy kimutatja, mennyire rosszul van.
Aztán hirtelen abbamaradt. Egy pillanat volt az egész: A tűz a szívébe robbant, majd az egy hatalmasat dobbanva abbahagyta működését. Különös volt azt érezni, hogy éltető szerve már nem működik, és ő mégis jobban élt, mint valaha.
Érzékszerveit olyan intenzitással érték az ingerek, hogy azt hitte menten migraint fog kapni, nem merte kinyitni a szemét. De mikor a várt fejfájás nem jött, szorosan lezárt szemhéjai mint egy parancsszóra felpattantak. Döbbenten szemlélte az új, felfedezésre váró világot, hiába tudta már évek óta, hogy ez lesz. Pillantása aztán a levegő szemcséiről lejjebb csúszott, hogy mosolyogva beleakadjon egy döbbenten bámuló karmazsin tekintetbe. Lehetett bármilyen színű az az írisz, Sissy azonnal felismerte benne bátyját, és nem tudta elfojtani egyre növő vigyorát, mikor rájött, hogy az a finom illat, amely a lelket tartotta benne, Brandonhoz tartozik. Mélyet szippantott a levegőből, de ez kevésnek bizonyult. Aztán már csak azt észlelte, hogy áll az ágy mellett. Hatalmasra kerekedett szemekkel szemlélte csupasz karjait, lábait, amelyek olyan fehérek voltak, mint ahogy arra családjáról emlékezett, és most már olyan gyorsak is - még jóformán a gondolat végére sem ért, és a teste már teljesítette is a parancsot. A legnagyobb döbbenetet viszont a ruha okozta, amiben új életét megkezdte: egy kék selyemruhát viselt, amit még halványabb muszlin réteg fedett, hozzá pedig egy fehér, kék masnis balerinacipőbe voltak bújtatva lábai. Végigsimított a puha anyagon, s bokáját forgatva nézegette cipellőjét. Nem emlékezett rá, hogy vett volna ehhez hasonló darabokat. A cipő még hagyján, de ez a ruha egyáltalán nem volt az ő stílusa. És mégis hogy került rá?
A kérdés hamarabb bukott ki belőle, hogy végig gondolta volna, de a választ meg sem várva csodálkozott el a hangon, ami a saját torkából tört elő, de egyáltalán nem hasonlított az övére. Ez olyan volt, mint Alice-é: Magas, és mintha ezernyi csengettyű szólalt volna meg egy gyönyörű dallamban összehangolódva. "Tényleg én szólaltam meg?"
Zavart tekintetét még zavartabb bátyjára kapta, aki még mindig stabilan az ajtót támasztotta - bár ő maga azon gondolkozott, hogy lehet már az ajtó támasztja meg őt. Nem tudta hova tenni, hogy húga nem úgy viselkedett, mint az eddigi több száz újszülött, akiknek segített új életük első perceiben. Percről percre újra és újra letapogatta Sissy-t a képességével, de mintha nem is egy frissen ébredt vámpírral állna szemben - és a nő viselkedése is ezt tanúsította. Zavart volt, de jelét nem találta haragnak, vagy vérszomjnak - pedig Pöttöm vérének illata olyan intenzitással ömlött át a másik szobából, mintha legalábbis önnön karjaiban tartaná. És Brandon ezzel nem tudott mit kezdeni. Az egy dolog volt, hogy reménykedett egy önuralmas Sissy-ben, az előéletét nézve, az pedig egy másik, hogy ez a remény valósággá kezd válni...
Nem is tudta, hogy hagyhatta, hogy csillapodjon feszült figyelme, mégis megtörtént. Sissy egyszeriben már nem önmagán csodálkozott, hanem centikre állt tőle. A férfit egy pillanat alatt öntötte el az ösztönné belé ivódott katonasága - mire egy ember pislanthatott volna, ő húga mögé kerülve elkapta karjait, és szorosan tartotta, nehogy ki tudjon törni, és a gyerekre támadni.
De a vampirella újfent nem azt tette, mint bárki más az ő helyében. Meg sem próbált kiszabadulni, egyszerűen egy hatalmasat szippantott a levegőből. Csukott szemmel ízlelgette a szagokat, próbálta elkülöníteni őket, majd csillogó szemmel fordította fejét bátyjához.
- A kisbabám! - suttogta meghatottan. Sírni akart az örömtől. Az ő kicsi babája itt van! - Olyan az illata, mint Edwardnak. Mintha kiállnál a tűző napra - szippantott egy újabbat a levegőből.
Nagy lendülettel iramodott meg, hogy minél hamarabb a kezébe vehesse az ő pici babáját. De Brandon még mindig erősen tartotta, így visszacsapódott, háta a mellkasához szorult. Értetlenül nézett fel a férfi arcába.
- Engedj el! Látnom kell őt, kérlek!
A nő arcán, ha még képes lett volna rá, már könnyek csorogtak volna. Miért nem mehet oda a kisbabájához? Egy gyereknek szüksége van az anyjára, és ki tudja, már mennyi ideje feküdt önkívületi állapotban.
- Sissy! - Brandon megköszörülte torkát a hirtelen jött érzelmi lökettől. - Azt hiszem, hogy előbb vadásznod kéne...

oOooOooOo

Kedves Olvasóim!

Nagy kihagyás után, de végre megérkezett a folytatás. Először is köszönöm, ha még mindig olvastok! Másodszor, itt olvashattok a történeteim jövőbeni mibenlétéről bővebben.

Az oldal is megújult, remélem elnyeri tetszéseteket. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni Fridának, drága barátnémnak a segítséget! Imádom ezt a fejlécet, szivem! :*

További szép hétvégét, drágáim!

Puszi: Nikki

18.fejezet

Sissy számára az idő megfoghatatlanná vált. Túl gyorsan haladt, mikor eszméletlenül feküdt a kimerültségtől. Túl lassan, mikor Brandont várta haza a hírekkel. Napok teltek el, hogy az erdei házba érkeztek, s a várandós asszony állapota egyre csak romlott. Amennyit segített az elfogyasztott vér, többet rontott a kétségbeesés. A családjuk nem került elő. Brandon, amikor csak kishúga állapota engedte, kutatott utánuk. Az erdőben, a városban, még a környező falvakban is őket kereste egyre kétségbeesettebben. Szüksége volt Carlisle - ra és a szaktudására.
Brandon rettegett, hogy kicsi húgocskája a kezei közt fog meghalni. Vagy épp maga öli meg a vérszomjával! Tisztában volt azzal, hogy egyre közeleg a szülés időpontja. És ez megijesztette. Nem volt orvos és önuralomnak is híján volt. Mégis hogy asszisztálja így végig?
És hol van az ő kis manója? Miért nem jöttek ide? A feleségét akarta, a testvéreit és a szüleiket. Dühösen csapott az egyik fenyő vaskos törzsére. Ez az egész az ő hibája! Ő találta ki, hogy párokra szakadva könnyebben megmenekülnek. Együtt kellett volna maradniuk! Az egész családnak együtt, a francba is! És ha megtámadták őket is? Esmet, Rosalie - t? Az ő kis manóját?
Mégis hogyan élhetnék túl a családjuk halálát? Mégis hogyan menthetné meg a húgát a biztos haláltól, egy gyönge kis emberi lényt, mikor életerős vámpírokat sem tudott biztonságban tartani?!
Életében először térdre esett a fájdalomtól. Dühösen markolt a hajába, mintha csak ki akarná tépni és felordított. Meg kellett érnie, hogy nem más fájdalmát nem bírta elviselni. Hanem a sajátját.
A puha érintés a vállán lenyugtatta annyira, hogy képes legyen megszólalni, de a hangja így is rekedtes volt.
- Nem lett volna szabad kijönnöd.
- A bátyámat akkor sem hagyhatom összeomlani - suttogta Sissy.
A nő, gyengesége ellenére a kezét nyújtotta, hogy fivérét felhúzza a földről. Brandon lelkének jól esett a gesztus, de akkor sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy napok múlva nagybácsi lesz, úgyhogy ő emelte karjaiba Sissy - t. Visszavitte a bordó szobába és óvatosan lefektette.
- Pihenj - nyomott csókot a homlokára, s már fordult volna ki, mikor két kéz fonódott a karjára. Sissy szorítása harmatgyenge volt, könnyen ott hagyhatta volna, mégis képtelen volt rá.
- Maradj, kérlek! Kérlek, Brandon...
A könyörgő csokoládé szemeknek engedve megkerülte az ágyat, s az oldalára fordulva szembefeküdt Sissy - vel.
- Elárulod mi a baj?
- Ugyan, semmi. Aludj, légy szíves, szükséged lesz az energiára, ha jön a kicsi.
A nő a szemét forgatta. - Légyszíves, te meg ne tereld el a témát! Napok óta nyomaszt valami, aminek semmi köze a szüléshez - vált egyre haragosabbá a hangja. - Már egy család vagyunk és igenis el kell mondanod, ha bánt valami!
- Sissy, ez nem...
- Kérlek - suttogta a nő fáradtan.
Brandon nagyot sóhajtott, de a mázsás súly nem tűnt el a mellkasáról. Egyrészről el akarta mondani. Azt szerette volna, ha Sissy megnyugtatja az ellenkezőjéről, holott biztosra vette a dolgot. Másrészről viszont nem akarta felzaklatni várandós húgát. Már majdnem meg is győzte önmagát, hogy jobb, ha magában tartja szörnyű gondolatait. De ekkor különösen erős elszántságot és erőt észlelt Sissy kavargó érzelmei közt. S egyszerűen kibukott belőle, még mielőtt megállíthatta volna saját magát.
- Meghaltak.
Dühkitörésre számított. Hisztire, ellenkezésre várt, de Sissy könnytől homályos szemekkel egyszerűen magához húzta és az ágyon fekve ringatni kezdte, mint egy anya a kisgyermekét. Brandonból akarata ellenére újból előtörtek az érzelmei. Más esetben biztos elgondolkodott volna, hogy Sissy - nek miért tud jobban megnyílni, mint szeretett feleségének, de túlságosan lefoglalta, hogy húga karjai közt némán, könnytelenül zokogva végre kiadhatta magából a feszültséget - úgy, hogy tudta, nem fog ez miatt Sissy másképp tekinteni rá.
- Shh, nincsen semmi baj! - csitítgatta az asszony a vámpírt, holott szeméből patakzottak a könnyek. - Tudod, szerintem nem haltak meg. Azt éreztük volna, ha bármi történik a szerelmeinkkel - hüppögte. - Nagyon hiányzik Edward és nagyon fáj, hogy nem tudom hol van, mit csinál és hogy fogalma sincs arról, hogy hamarosan megszületik a fiunk. De azt tudom, hogy él! Érted? Tudom, hogy él, mert érzem a szívemben és tudom, hogy te is érzed Alice - t.
Egymást ringatták zokogva, míg végül Sissy álomba nem merült. Brandon az apró dudorra tette a kezét húga hatalmas pocakján, mire odabent mozgolódás támadt.
- Sajnálom, hogy felzaklattam anyukádat, Pöttöm Charlie! Emlékszel? Azt ígértem, hogy majd mesélek neked anyukád és apukád kapcsolatáról. Nos, több, mint másfél éve, hogy találkoztak. Mintha csak tegnap lett volna, hogy az egész forksi középiskola attól zengett, megérkezett a rendőrfőnök lánya...
És Brandon csak mesélt és mesélt. Órákig ecsetelte, hogy húga és öccse szerelme micsoda anarchiát okozott, majd beszélt az ő kis manójáról is. Besötétedett, aztán ismét kivilágosodott, miközben a férfi halkan duruzsolt Sissy hasának. Lett volna még bőven mondanivalója, de mennie kellett. A szakadó eső lehetővé tette, hogy tovább kérdezősködjön a városokban. Nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy Sissy - nek igaza legyen és megtalálja a családjukat. Így hát nesztelenül átvonult a másik szobába átöltözni, majd elhagyta az erdei kúriát.
A nap már magasan járt a felhők mögött, mikor Sissy megébredt. Mosolyogva simította végig a hasát. Lelkét öröm szállta meg, ahogy visszagondolt bátyja mese - estjére. Jó darabig ébren hallgatta az éjszaka. Furcsa volt más szemszögéből hallgatni az életét, de legalább szép álmai voltak utána.
Nyelt egy szárazat, s érezte mennyire szomjas. Különösen erősnek érezte magát, mikor elvette a poharat az éjjeliszekrényről. Ám amikor a víz sem segített, tudta, muszáj lesz lemennie a konyhába. Sokáig is eltarthat, mire Brandon visszaér és ő képtelen addig várni. Így hirtelen jött energiáját felhasználva állásba tornázta magát, majd a falba kapaszkodva elcsoszogott a lépcsőig. Egy pillanatra megtorpant, mikor enyhe nyomást érzett a hátában. De aztán a fájdalom ahogy jött, el is tűnt. Sissy a baba súlyának tulajdonított a jelenséget, s folytatta útját a konyhába.
A helyiségbe érve a nő kuncogni  kezdett, ahogy emlékezetébe idéződött, mikor két - három  nappal ezelőtt a széken ülve próbálta főzni tanítani Brandont. Persze sikertelenül. Inkább a készételnél maradt.
Most azonban elsősorban nem éhes volt, így a konzerveket figyelmen kívül hagyva egy kancsót emelt ki a hűtőből. A vörös folyadékból töltött egy bögrébe, majd azt melegíteni kezdte. Brandon a mikró előtt várakozva talált rá húgára.
- Te meg mit csinálsz idelent?
Sissy összerezzent a váratlan hangra.
- Szomjas vagyok és nem tudtam, mikor érsz vissza - mosolygott a vámpírra. A mikrohullámú sütő pittyegéssel jelezte, hogy lejárt a két perc. Sissy óvatosan kivette a meleg bögrét, magához vett egy szívószálat és inni kezdett.
Mindketten fintorogtak. De míg Brandon azért, mert undorítónak találta az állott vért, addig Sissy azért, mert magát a vért találta undorítónak. Hányni akart minden egyes rozsda és só keverékű korty után, ami lecsúszott a torkán. De tisztában volt vele, hogy enélkül a kisbabája meghal, úgyhogy erőt vett magán.
Annyira váratlanul érte, hogy Brandon alig bírt reagálni. Hallotta a hangos reccsenést és ahogy Sissy kínjában felüvölt. Látta, amint a nő lábai megrogynak, a természetellenes szögbe hajlott testtel a padlóra zuhan. A vámpír a sokktól nehezen tudta engedelmességre bírni végtagjait, s az utolsó pillanatban kapta el húga fejét, mielőtt még a koponyáját is bezúzta volna. A bögre hangosan csapódott a földnek a beállt csöndben, s ezer szilánkra törve borított be mindent.
Brandon észre sem vette az apró vágásokat. Elméjét betöltötte az ömlő vér látványa. Szinte már érezte a zamatos, friss nedűt végigcsorogni nyelőcsövén. Ajkait vad morgás hagyta el.
Újabb reccsenés és újabb üvöltés.
A keserves sikítás észhez térítette a vámpírt. Megrázta a fejét, hogy száműzze sötét gondolatait. Majd egy utolsó légvétellel felkapta a vérző lányt a padlóról, s felszaladt vele a szobájába.
Sissy folyamatosan sikított. hol fájdalmában, hol pedig azt üvöltötte, hogy mentse meg a babát. Brandon képtelen volt koncentrálni. Törölközőket dobált Sissy köré, alá. Tiszta alkoholba mártotta a kezét és próbálta lemosni a nő hasát is, de remegett a keze. Egy pillanatra ki kellett hajolnia az ablakon is, hogy tiszta levegővel hűtse le magát. De a vér szaga megtapadt az orrában és a szájpadlásán is. Mindkét kezére szüksége volt, hogy az elsősegélycsomagból szerzett szikét szilárdan tudja tartani.
Önmagában Sissy bocsánatáért esedezett. Majd mindennemű érzéstelenítés nélkül vágott. A nő ismét felüvöltött, kezeivel a lepedőbe mart, és csak törött gerince miatt nem kezdte dobálni magát az ágyon. Aztán a fájdalmát mintha kettévágták volna, megszűnt. A sikítást abbahagyta, s hamarosan a világ legszebb zenéje ütötte meg a fülét: a gyermeke felsírt bátyja karjaiban.
- Kislány - hallotta meg bátyja mosolygós hangját. - Egy gyönyörű kislányod született, Elisabeth!
A férfi szerette volna húga karjaiba helyezni a babát, de mikor az képtelen volt megemelni kezeit, az új élet okozta mosoly lehervadt arcáról.
- Sissy - nyögte ki nagy nehezen. Kishúga ködös tekintettel figyelte őt, de szemeiben alig pislákolt az élet. - Kérlek, Sissy, ne csináld ezt!
- Bízom benned... Én megbízom benned - lehelte a nő, majd feladta.
Utolsó szívdobbanása úgy hatott a vámpír fülében, mint egy ágyúdörrenés.

17.fejezet

A rozsda és a só kellemetlen keveréke rátapadt a nyelvére. Undorító volt. Hányni akart, ahogy az a pár csepp nedű, amit a vámpír szája sarkában talált, nyálával keveredve végigfolyt torkán. Furcsa mód a szervezete mégsem lökte ki. Agyával tudta, hogy butaságot csinált. De nem volt képes Brandonnal foglalkozni, mikor sürgősen vízre volt szüksége. Kitartóan nyeldekelte a saját nyálát, hogy csillapítsa a torkában lévő szárazságot.
Ködösen érzékelte, hogy bátyja őt figyelve abbahagyja a számonkérést, majd a szemei egyre inkább kikerekednek, majd szitkozódni kezd. Szólni akart neki, hogy inkább hozzon végre egy kis vizet. Kinyitotta a száját, de csak rekedt krákogásra futotta. A nyakához kapta a kezét. Miért lett ilyen szomjas? Egyáltalán Brandon minek dülöngél? Részeg volt a medve és berúgott a vérétől, vagy mi? Fura. A falak is részegek?
Sissy térde megroggyant. A férfi mögötte termett. Gyengéden az ágyra helyezte az eszméletlen lányt. Nem értett semmit. Hány perc telt is le, mióta hazaért? Öt? Ezalatt Sissy megcsókolta, majd olyan szomjat érzett nála, amilyent nemrégen csillapított maga is, végül ájultan összeesett. Ha mindez normális, akkor a Volturi is az!
- Ó, Istenem! Carlisle, ilyenkor hol vagy?
Dühösen a hajába túrt. Segíteni akart kishúgán, de nem volt benne biztos, hogy amit tenni készül, az tényleg jó lenne - e.
Elkáromkodta magát. Kételkedett cselekedete helyességében, mégis bevetette magát az erdőbe. A kiszemelt apróvad lustán heverészett egy bokor alatt. Erőfeszítés nélkül kapta le és törte ki a rémült nyúl nyakát. A magával hozott késsel átvágta a torkát és hagyta, hogy a bögrébe csurogjon a vörös folyadék. Egyszerűbb és tisztább munkát végezhetett volna, ha az ért a fogaival szakítja át. Ám félt, hogy nyálával a mérge is belekerült volna az italba, ami végzetes is lehetett volna. Nem kockáztathatta Sissy és a baba életét. Nem, mikor már nem csak az ígérete kötötte a védelmükhöz, hanem az a furcsa ragaszkodás is. Különös érzés volt ez, ő maga sem értette. De azt tudta, hogy az örökkévalóságig vigyázni fog kishúgára!

16.fejezet

Az ujjbegyével apró formákat rajzolt a márványlapra, miközben a másik kezével újabb falatot emelt a szájába. Nem ízlett neki az étel, holott fél órával korábban még bármire képes lett volna a sajtos omlettért. Felsóhajtott. A pultba kapaszkodva lekecmergett a magasított székről. Fáradt volt, úgy érezte, a nap 24 órájában képes lenne szunyókálni. De nem akart, amíg Brandon nincs mellette. Úgyhogy bekapcsolta a konyhamalacot és a megmaradt tojást a mosogatóba kotorta. Kapkodás nélkül sem kellett öt perc, hogy elfogyjon a tennivalója. A füle mögé tűrte a tincseit. Egészen megkedvelte már a sötétvörös hajszínt, magához illőnek érezte. De bosszúsan nyugtázta a tényt, hogy a melleihez képest két görögdinnye borsószemnek számít. Na jó! Azért ez túlzás! Viszont tényleg idegesítően nagyok lettek, képtelen úgy felemelni a kezét, hogy ne ütközzön akadályba. Kicsit úgy érezte magát, mint mikor kamaszodni kezdett, és annyira hirtelen változott mindene, hogy nem tudott mit kezdeni a testével.
Más elfoglaltság híján ismét végigcsoszogott  a házon. Ugyan egyszer már megtette, de nem volt más ötlete, mivel üthetné agyon az időt, amíg bátyja vadászni van. És be kellett vallani még félkészen is káprázatosnak hatott a Cullen kúria.
A konyha a ház bal első sarkában volt. Sárga színeivel a Swan ház konyhájára emlékeztette Sissy - t, habár itt a berendezés sokkal elegánsabb volt, és a darabok összeillettek. Ez az egyik olyan helyisége volt az otthonnak, ahol a polcok meg voltak töltve csinos főző - és étkészletekkel. Lehet, hogy csak álca, de hibátlan szemfényvesztés: Ugyan ki gyanakodna, ha a normális emberek legfontosabb helyisége van elsőként megtöltve? Senki nem tudna berendezkedni étkezés nélkül.
A konyhából a feltehetőleg ebédlőnek szánt szobába ért vissza. Ide lehetett elsőként bejutni, ha valaki belépett a házba. Cullenék évtizedek óta költöztetett asztala még nem került a helyére. De Sissy pontosan el tudta képzelni a kővel burkolt falak közt a tömött fabútort. Kár, hogy azt a szép, gondosan ápolt darabot pont Forks - ban fogja utolérni az enyészet.
A nappali nagy volt. A mélybarna lambériát fehér padlószőnyeggel ellensúlyozták ki. a bútorokon még ott volt a védőfólia, kivéve a szekrénysort. Kinyitogatta az ajtókat, de a legtöbb, amit talált, az a bekötetlen tv volt házimozival dobozolva. Hirtelen felindulásból mindegyik huzatot lehámozta a berendezésről. A nejlonhalmon kívül a szoba közepén, tetszett neki, amit látott. Fotelek és kanapék sokasága volt ízlésesen elrendezve. A kárpit finom fehér vagy barna mindegyiken. Esmenek ítélte az elismerést érte. Harmónia volt a helyiségben. Alice inkább feldobta volna, mint a konyhát a sárgával.
Benyitott az eldugott helyiségbe, ami a lépcső mögül nyílt, de még mindig csak egy üres, könnyen sterilizálható szoba volt - nyilván Carlisle dolgozója lett volna belőle. Talán majd egyszer, ha lecseng ez az egész. Vajon miért fordul mindig minden a visszájára? Hányszor, de hányszor nevette ki azokat, akik azt mondták neki, hogy vigyázzon, mit kíván?! Erre tessék! Jobban nem is szemléltethette volna  Sors, hogy nekik igenis igazuk volt. Sokszor kívánta azt, hogy legyen izgalmakkal telibb élete...
Most pedig bármit megadna az unalmas mindennapokért.
Nem azért, imádja a férjét és a kis jövevényt, nem akarna sosem lemondani a családjáról! De talán érthető, hogy szeretne egy kicsi nyugalmat. Annyi minden történt az elmúlt másfél évben, mióta megismerte Cullenéket. Annyi minden történt az elmúlt néhány hétben! Mégis hol van Edward?! Nincs egy hónapja, hogy összeházasodtak, de kevesebbet volt a férjével, mint újdonsült bátyjával. Érzi, hogy már nincs sok hátra, de ő még csak nem is tudja, hogy a kisfiúkat hordja a szíve alatt...
Kifáradva szorította a korlátot és levegő után kapkodott, mire felvonszolta magát az első emeletre. Hajlamos volt elfelejteni, hogy egy hatalmas pocakot cipelve már nem olyan fitt, mint volt másfél hete. Miközben próbálta a légzését egyenletesíteni, felmérte a terepet. Közvetlenül mellette a sarokban, hatalmas vödrökben festékek, és különféle festőeszközök várakoztak. A folyosó fala fehér, a padlón szürke szőnyeg. Mindkét oldalon 3 - 3 ajtó. Végigjárta a jobb oldali szobákat. Festetlen hálók, a bútorok középen ponyva alá halmozva, a gardróbok teljesen beépítve a polcok, fiókok és karnisok hálózatával. A középső helyiség egy szürke, kék és vajszín harmonizálásával kialakított fürdőszoba. A baloldal szélső két helyisége használatra kész háló volt. Az egyik zöld és sárga, a másik bordó és barna.
A fürdővel szemben egy hófehér kisszoba bújt meg, amolyan vendégszobának való, de Sissy azonnal beleszeretett. A függönyt halvány kék és rózsaszín pöttyök díszítették. Nem tudta mennyi ideig maradnak itt, de ezt akarta babaszobának!
Végigsimított a puhafából készült komódon, miközben a sarokban álló dönthető tükörhöz sétált. Kezeit hasán pihentette. Milyen kár, hogy nincs náluk fényképezőgép! Sosem vágyott ilyen dolgokra, főleg, hogy tudta, Edward mellett sosem lesz anyuka. De most felidéződtek benne a pillanatok, mikor Renée - vel az albumokat bújták. most nagyon szerette volna, ha róla is készülhetnének pocakos képek, hogy pár év múlva visszanézhessék a gyermekével.
Oldalt fordult. Felhúzta a blúzát. Bőrét ronda striák hálózták be. Nem tudta meddig bírja még a bőre ezt az iramot, de hogy nem sokáig, az biztos. Szó szerint szét fog szakadni! Végigsimított a lilás - vöröses folton, de még ettől az óvatos érintéstől is fájón lüktetni kezdett, ő pedig akaratlanul is felszisszent. Egy könnycsepp bukott ki a szeméből. Brandon akármennyire is titkolózik előtte, nem hülye. Már így is túlságosan megsínylette a baba hordását. Ez a szülés valószínűleg nem lesz hagyományos. Mégis mi a biztosíték arra, hogy a családjuk pár napon belül előkerül? Carlisle nélkül... Reméli Edward jó apa lesz. Esme és Rose pedig jó anya. És főleg abban bízik, hogy Brandon nem marad sokáig egyedül Charlie - val. Nem azért, mert nem bízott benne. Egyszerűen nem akart e téren tapasztalatlan fivérére ekkora felelősséget hárítani.
- Miért nem szóltál?
A tükörben figyelte, ahogy a vámpír átsétál a szobán és ujjait óvatosan a véraláfutásra helyezi. Hideg keze jól esett a fájdalmára. De Sissy elkövette azt a hibát, hogy mélyen beszippantotta az illatát. Erdei levegőt hozott magával.
Meg valami mást is.
A vágy végigborzongatta bensőjét.
Brandon arcára kapta tekintetét. Vörösen hívogatta. Nem tudta levenni a szemét róla. Ösztönösen benedvesítette kiszáradt ajkait.
- Sissy? - kérdezte a férfi meglepődötten.
De választ már nem kapott. A nő éhes hiénaként csapott le rá.

Díj

Szabályok:

• Mindenkinek kell 5 dolgot írnia magáról, ami a legjobban jellemző rá!
• Minden kérdésre kell válaszolni, amit feltettek!
• Újabb 5 kérdést kell feltenni!
• 5 embert meg kell jelölni linkkel együtt!
• Nincs oda-vissza díjazás!

Kezdem én...

1. Az érettségimmel kéne törődnöm, de valahogy jobban lefoglal az esküvőnk szervezése.
2. Ennyi év után rájöttem, hogy kevés pénzből hol tudom felújítani a ruhatáramat.
3. A rövid műköröm nem is olyan idegesítő!
4. Furcsa, hogy nem lesz többé órám. Mármint egyetemen igen, de az akkor sem ugyanaz.
5. Imádom Brian Crain számait. Egyszerre egyszerűek és mégis elindítanak az emberben valamit. A Moonlight írásakor csakis Crain darabokat hallgatok!

A válazsaim: 

• Én leginkább a nyarat kedvelem. Hogy miért? Egyszerű. Mert forróság van.
• Legfőbb álom? Nem tudom. Vannak álmaim, nem is kevés. De legfőbb valahogy nincs. Mindegyik egyformán fontos számomra. Bár... Talán ami jobban kiemelkedik a többi közül, abból kettő van: felvegyenek az egyetemre és szépre sikerüljön az esküvőnk.
• Az a baj ezzel a kérdéssel, hogy nálam folyamatosan változik. Havonta legalább 3 könyvet olvasok és ezáltal annyira gyorsan bővül a repertoár jobbnál jobb írókkal, hogy nehéz választani. A 95 százalékukat nagyon szeretem. De talán épp a legkedvesebb most számomra Benina a Bíborhajú könyveivel!
• Egyikkel sem, ezt már egyszer kifejtettem egy másik díj által is. 
• Rengeteget hallgatok zenét. Nincs konkrét kedvencem, szeretek a rocktól a nyálas - csöpögősig minden műfajt. Kedvencemnek most Brian Crain  Promise - t mondanám.

És a kérdések:

1. Mit szeretnél elérni holnap?
2. Milyen típusú embernek jellemeznéd magad?
3. Hol érzed a leginkább jól magad?
4. Inkább alkotsz te magad vagy inkább élvezed mások alkotásait?
5. Gyűjtesz valamit? Ha igen, mit?

Küldeném: 

Dallamban a szerelem
Csillagfény árnyékban
Természetfölötti szerelem
La Push vámpírja
Twins
 

15.fejezet

 

A gép hangos puffanással ért le a kifutópályára. Sissy felnyögött. Úgy érezte, napok teltek el, mióta Chicago levegőjébe emelkedett a monstrum. Alig voltak odafent két órát, viszont annak nagyobbik részét a mosdóba zárkózva rókázással töltötte. Szemei égtek a fáradtságtól. miközben Brandon átkormányozta a repülőtér csarnokain. A gyomra még mindig háborgott az égi magasságtól, dereka sajogva tiltakozott a plusz súly cipelése ellen, a bokáját még egy elefánt is megirigyelte volna - már amennyit látott belőle -, a mellei feszültek, már - már azt hitte, szétreped a melltartó puha anyaga is, s mindeközben a kis Charles erőteljes mocorgással és rugdosással adta tudtára, hogy kezd túlságosan kicsi lenni a hely odabent.
Harmatgyenge volt és most még a tudatból sem bírt erőt meríteni, hogy hamarosan a férje fogja a karjaiba zárni. Arra is képtelen volt, hogy egyáltalán felfogja, Brandon az éjszaka közepén hogyan szerzett autót és miként szerezte meg a csomagjaikat, ha egyszer őt támogatta. Csak azt tudta, hogy az az első kanadai élménye, mikor nem kellett tovább megtartania magát.
Hunyorogva nyitotta ki a szemét, a fény haloványan derengett a műszerfalon, a mellettük elhaladó autók fényszóróiból jövő pászmák végigfutottak a testén. Odakint még sötét volt, de a távolban már látszott némi halovány derengés. Álmosan pislogott a váltót markoló kézre. Felemelte a fejét az összehajtogatott pulóverről, ami még mindig erőteljesen árasztotta bátyja illatát. A visszapillantó tükörben találkozott a tekintete a vámpíréval.
- Jó reggelt!
- Szia - motyogta kábán, mialatt elnyomott egy ásítást. - Mi ez a jókedv? - Érezhetően kezdett átragadni rá is a férfi boldogsága.
- Hamarosan megérkezünk Winnipegbe! Úgy saccolom, hogy három - négy óra múlvára átjutunk a városon is.
- Te mégis mennyivel jöttél? - Sissy nehézkesen felült. Kérdőn nézett Brandonra a tükrön át, de ő csak vigyorgott, s könnyed kormánymozdulatokkal szlalomozta a járművet a hajnali forgalomban.
A nő az ablak felé fordult. Még sosem járt Kanadában. Vajon ugyanolyanok az erdők, mint otthon? Vagy termőföldek közt vezet át az autópálya? Azonban kíváncsiságára nem kapott választ, ugyanis egyrészt az álmosságtól, másrészt a szürkülettől és a sebességtől csak elmosódott foltokat látott. Sejtése szerint Brandon tövig nyomhatta a gázpedált. Így a férfi pulcsiját továbbra is párnaként hasznosítva hátradőlt a kényelmes ülésben. Lehunyta fáradt szemeit az autót belengő kellemes érzést élvezve, kezeit hasán nyugtatta. Dúdolni kezdte az altatót. Ugyan jól esett volna még némi alvás, de az izgatottsága nem hagyta, hogy mély álomba zuhanjon. Időről időre elszenderedett, aztán egy - egy jól irányzott rúgásra mindig fel is riadt.
- Nem vagy éhes?
- Még nem - felelte határozottan. Egyáltalán nem érezte magát éhesnek, holott a repülőn mindent kiadott magából. még mindig émelygett, ha visszagondolt a repülésre. Sosem volt vele gondja, de úgy látszik kicsi Charlie - nak van. Akárcsak az idősebbnek. Apja már a gondolatától irtózott, hogy repülőre szálljon. Általában még felszállás előtt bevett egy adag nyugtatót, így mire a gép a levegőbe emelkedett, már aludt. Egészen addig, amíg leszálláskor a stewardessek fel nem keltették. - Bár talán majd bemehetnénk egy szupermarketba - rágcsálta a száját.
Már annyira vágyott rá, hogy Edward nyakába ugorhasson és beavathassa a picur minden kis rezdülésébe. Ellenőrizze a saját két szemével és kezével, hogy egy karcolás sincs rajta. Vajon nem lenne gond, ha együtt lennének? Mármint elvileg a nyolcadik hónapig szabad. De ő vajon fejlődésileg hányadikban van? Olyan régen volt már, hogy Edward hozzáért...
- Ne aggódj, azt a plusz fél órát kibírjuk, ha eddig eljutottunk. A házban úgy sincs étel, szükség lesz bevásárolni. - Brandon hátrafordult hozzá és megsimogatta húga pocakját. - Utána ott az örökkévalóság a családunkkal!
Amint elhúzódott a kéz, egy erőteljes rúgástól minden levegő kiszorult Sissy tüdejéből. Majd fájdalmasan felhördült. Csoda, hogy még nem repedt ketté a hasfala!
- Kiscicám, ilyet nem szabad, anya nem olyan erős, mint apa - préselte a szavakat. Nem haragudott kisbabájára, de a fájdalom szinte sikításra ösztönözte. Félt, hogy ha jobban kinyitja a száját, nem tudja kontrollálni önmagát.
- Jól vagy?
Brandon beletaposott a fékbe, s miközben a leállósávba csusszant az autóval, már kicsavarodva hátra is fordult húgához. Egyik kezébe a nő kapaszkodott bele, a másikat a hasára csúsztatta.
- Mi történt? Mid fáj? Hallod, Sissy, mi a baj?! Beindult a szülés? Válaszolj, légy szíves!
- Ne hagyd abba - suttogta kikerekedett szemekkel. A vámpír értetlenül meredt rá.
- Tessék?
Sissy azt a tenyerét, amit eddig görcsösen szorongatott, most a másik mellé helyezte.
- Reagál rád. amint elkezdtél beszélni, abbahagyta a rugdosásomat.
Felhőtlen vigyorral konstatálta bátyja megilletődöttségét. Milyen kis értelmes pici lény! Már a hasában felismeri a szerettei hangját. Hát ezért püfölte annyit, Brandon meg sem szólalt és azt hitte, elhagyta őket.
- Pöttöm Charlie, hát mi a baj? Tudom, hogy kicsi a hely odabent, de bírd ki még egy darabig, kérlek szépen. - Kérdőn tekintett fel Sissy arcára, de ő hálás elégedettségben igyekezett elszundikálni. - Mit szólnál, ha még egy órácskát hagynánk aludni anyukádat? És amint lesz lehetőségünk, olvasok neked valami mesét. Vagy mesélek anyukád és apukád kapcsolatáról. És Alice nénikédről. Emmett bácsikádat imádni fogod, ő a családunk bohóca, szinte biztos vagyok benne, hogy pocaklakóként is bombázni fog a poénjaival.
Óvatosan megsimogatta húga hasát, de nem érzékelt odabentről mocorgást. Mindkét szív egyenletesen vert, bár a babáé akár egy kismadáré. Megkönnyebbülve hallgatta, ahogy a baba is és a mama is alszik. Visszafordult az ülésben, majd nagyot sóhajtva a hajába túrt. Jól ráhozták a frászt. Már megijedt, hogy itt az autópályán, egy kocsiban kell a picinek segítenie világra jönni.  Ő erre még nem készült fel. Carlisle vagy Edward könnyedén megmenthetné Sissy - t, de ő képtelen lenne leállni.
Újraindította az autót, majd besorolt a forgalomba. "Sietek, Alice, ígérem!" A városhatármenti épület előtt leparkolt. Még megbizonyosodott róla, hogy a kismama elég mélyen alszik, majd beszaladt a plázába. A takarókat és párnákat ugyanolyan arányban szórta, akárcsak a különböző ételeket. Egész jól kezdett belejönni, hogy húgának mikre lehet szüksége. Márpedig abban a berendezetlen házban néhány puha és meleg pokróc jól fog jönni Sissy - nek és kicsi Charlie - nak. A többit majd a lányok elrendezik. Meg van rá az esély, hogy nem a házban szálltak meg, de túl sok hely nincs a közelben, ahol lehetnek. Hamar megtalálják egymást - hamar meg kell találniuk egymást! Aztán ha már Sissy is egy lesz közülük, keresnek más helyet, ahol meghúzhatják magukat. Talán még szövetségesekre is akadnak. Ha Aro ennyire bekattant, hogy őket kiirtsa, akkor biztos, hogy más klánokat is kiszemelt. Eleazarék jól lehetnek? Az ír és egyiptomi barátaik is potenciális áldozatok még. És Matthias és Petra családjához is többen csatlakoztak az utóbbi években. Dmitrij különítményében pedig sok tehetség él, akikre már régóta fáj a Volturi foga.
- Hova megyünk?
Sissy átült az anyósülésre, hogy a szatyrok elférjenek hátul. Már nagyon izgatott volt, alig bírt megülni a fenekén, miközben egy zacskó kekszet majszolt el. De fogalma sem volt, hogy miért hagyják el a várost most meg.
- Az erdő mélyén van egy házunk. Még alig készült el. Ide akartunk költözni, miután hazaértetek.
- De akkor a Volturi tud róla. - Sissy teljesen összezavarodott. Eddig bujkáltak, most meg elébük mennek?
- Pontosan.
- Nem értelek!
- Az elsők közt volt, amit ellenőriztek. Tudják, hogy tudjuk, hogy az ingatlanokat leellenőrzik, éppen ezért nem fognak arra gondolni, hogy idejövünk.
- Nyakatekert, de ha jól vettem ki a szavaidból, minél jobban szem előtt vagyunk, annál kevésbé vesznek észre?
- Igen. Ennél már csak Forks lenne jobb, de azt ugyebár az emberi igazságszolgáltatás figyeli. Egyébként Kanada földrajzilag jobban kedvez a mi védekezési stratégiáinknak, mint a Volturi csapatos támadásainak... És sok a medve - villant meg a szeme éhesen. Hamarosan muszáj lesz vadásznia!
Aszfaltozott bekötőút vezetett a házhoz, mégis nehezen volt megtalálható a sűrű aljnövényzetben. Brandon 110 - zel söpört rajta végig, de így is jó negyed órába telt elérni az aprókaviccsal felszórt fedett parkolót.
A ház maga nagy volt. Beleolvadt az erdei környezetbe a kő- és faburkolással, mégis gyönyörű volt. A földszint "utcafrontját" veranda ölelte körbe, ami alapot nyújtott a széles kő- és faoszlopaival az emeleti erkélynek. A tetőtéri ablakok is megmutattak vagy négy helyiséget, de Sissy biztos volt benne, hogy minimum nyolc szoba van a házban - négy háló és négy gardrób, ahogy Alice - t ismerte.
- Ez gyönyörű - sóhajtozott, miközben bátyja segített neki kiszállni a járműből.
- Az, de csak egy üres ház. Rajtunk kívül nincs itt senki...