20.fejezet

Sissy olyan természetességgel suhant az erdőben, mintha mindig is ezt csinálta volna. Nyoma nem volt a kezdeti bizonytalanságnak. Brandon büszkén kihúzva magát futott mellette - sosem hitte volna, hogy valaha találkozhat olyan frissen átváltozott vámpírral, aki nagyobb önfegyelemmel bír, mint sok ősöreg sem. Azt meg végképp nem hitte volna, hogy ezt a vámpírt ő maga fogja teremteni.
Mindannyiszor, mikor figyelte a lány kecses mozdulatait, a hiány elemi erővel hasított belé, és a fülledt pillanatok egyre-másra vetültek a szeme elé, amit feleségével töltött. Talán ezért is történhetett meg, hogy nem figyelt eléggé, és a szarvascsorda közelében, amit első vadászatra kinézett, egy eltévedt turista kóborolt. Az utolsó utáni pillanatban érzékelte az embert - Sissy addigra kiszagolta, és olyan gyorsasággal indult az új célpontja felé, amire csak egy újszülött volt képes. Hiába vetette utána magát minden erejét bevetve, nem volt elég gyors ahhoz, hogy időben megfékezze. Csak egy valami érhette utol.
A nyugalom-hullám, amit elindított, azonban úgy pergett le Sissy-ről, mint vízcsepp a nejlonról. Még sose történt vele ilyen, az elmúlt majdnem 200 éve alatt még egyetlen egyszer sem volt rá példa, hogy valakire ne hasson a képessége!
A döbbent sokkot azonban nem hagyhatta elhatalmasodni magán.
Az utolsó cseppig kihasználva energiáját még nagyobb sebességre kapcsolt, majd döntötte le húgát a lábairól, aki egy fa mögül a végső mozdulatrra készülve kémlelte prédáját. A lendülettől a melletük húzódó szakadékba zuhantak, s Brandon akaratlanul is saját testével védte a lányt a kiálló sziklák élétől. Mikor földet értek, Sissy rajta landolt, és csak mikor tenyere csupasz bőrét tapintotta, jött rá, hogy akárhogy próbálta is védeni, a ruhája több helyen is elszakadt. Nem akarta elengedni, mert attól tartott, hogy másodszorra már nem fogja tudni megakadályozni, hogy gyilkoljon. De már megint nem azt tette, mint bármelyik újszülött. Éjfekete tekintete a vérszomj helyett kétségbeesést sugárzott, ahogy felemelte a fejét a mellkasáról.
- El kell innen tűnnöm - nyögte ki a nő nagy nehezen. Nem mert levegőt venni, attól félt, elméjét újból elönti a vörös köd, és olyat tesz, amit utána hosszú évszázadokig fog bánni. Mikor Brandon vaskapocsként köré záródott karjai lazultak, már ki is fordult onnan. A férfi még végig sem mondta, hogy nem lesz semmi baj, segít elmennie innét, ő már eszeveszettül futott minél messzebbre a turistától.
Vadászat után - aminek áldozata végül mégis csak egy szarvas volt -, Sissy-t alig bírta követni Brandon. Úgy sietett a kisbabájához, hogy szinte lába nem is érintette a talajt, már-már úgy tűnt, mintha repülne. És a férfi számára egyáltalán nem tette könyebbé a dolgot, hogy a totálkáros ruha helyett Sissy az ő pólóját viselte, ami felcsúszott, ezzel elővillantva a formás comb tökéletes fehérségét. De nem, Brandont nem a vampirella idomai kergették őrületbe, legalábbis nem szó szerint. A férfi agyába a látottaktól csak még több erotikus kép tolult be az ő kis manójáról, és mind fizikailag, mind lelkileg úgy érezte, menten szétrobban a kínzó hiánytól. Nem kis erőfeszítésébe került, hogy lehiggadjon, amíg elérték ideiglenes otthonukat.
Majd egy mérföldről hallotta Pöttöm nyűgös pityergését. Eddig csak egyszer hallotta sírni a kicsit, akkor is csak mikor megszületésekor felsírt. Nagyon csöndes kislány volt, és annak ellenére, mennyire akaratosan tudtára adta mindig, hogy mit akar, igencsak nyugodt is. De most biztos volt benne, hogy érzékelte a változást az utóbbi napokhoz képest, és már igencsak hiányolta az anyukáját, akinek képével ötpercenként bombázta elméjét, ha ébren volt. Brandon összevonta a szemöldökét, ahogy a száguldó húgára nézett. Fogalma sem volt, mégis hogyan mondja meg neki. Vajon hogyan magyarázhatná meg bárki egy anyának, hogy semmi sem normális az újszülött gyerekével, még azon túl sem, hogy félig ember, félig pedig vámpír? Hogy avassa be Pöttöm eddigi életébe úgy, hogy ne ijessze halálra - már amennyire egy vámpírt halálra lehet rémiszteni?
A baba képességének gondolatától felrémlett előtte a mindössze fél órával korábbi jelenet, mikor Sissy-ről a nyugalom lepergett, mintha csak egy burok védené. Először leginkább felzaklatónak érezte a példa nélküli esetet, de aztán szöget ütött a fejében egy elmélet. Hiszen Edward már a kezdetek kezdetétől nem tudott olvasni benne, ahogy később sem Aro, sem Jane ereje nem hatott rá. Találgatták már akkor, hogy mi lehet a lánnyal, ami ennyire különössé teszi, és akkor úgy gondolták, ez egy afféle pajzs lehet, ami védi őt az elmére ható képesség ellen. Talán most ez erősödött fel. Hiszen nem mindegyikük legerősebb emberi vonásából alakult ki a képességük vámpírrá válásukkal? Bizonyára példátlan eset volt Bella Swan emberként birtokolt képessége, és így Sissy White most a legerősebb védelemmel rendelkezhet, mint bármelyik vámpír - biztos volt benne, hogy még Aro "élő" pajzsánál is jobb lesz, már ha hajlandó lesz vele gyakorolni. Mert hát azt be kellett vallania, hogy Sissy nyilvánvalóan nem tudatosan használja ezt a képességet. Brandonból előtört a stratéga éne: Leghőbb vágya lett, hogy mihamarabb megtudja, ez a pajzs még mindig szellemi, vagy már fizikai támadásokat tudott e kivédeni - elvégre a férfi képessége köztudottan fizikailag hatott, nem pedig az elmére. És vajon ki lehetne terjeszteni másokra is ezt a védőburkot? Nagyban megkönnyítené az életüket, ha legalább az olyan támadások ellen lenne védelmük, ami más esetben a halálukhoz vezetne.
Viszont azt is számba kellett vennie, hogy ugyanakkor nem kevés fejtörést fog még neki okozni húga újonnan jött adottságával, még ha nem is szándékosan. Ugyanis Pöttöm és Sissy első - és talán még további - találkozását arra az alapra építette, hogy a lehető legnagyobb harmóni-hullámmal fog készültségben állni. Azonban hogyan alkalmazza ezt a tervet, ha nem tud a nő érzelmeinek a közelébe férkőzni?
Sajnos már nem maradt ideje új "ütemtervet" kidolgozni, mivel haza értek - az elmúlt napok történései tettek róla, hogy ez a ház, még ha csak rövid ideig is, az ő hármuk otthona lehessen. Brandonnak improvizálnia kellett, így mikor Sissy megtorpant a gyerekszoba ajtaja előtt, átkarolta a derekát. Ahhoz elég lazán, hogy húga könnyen mozogjon, ugyanakkor elég szorosan ahhoz, hogy vész esetén visszarántsa, amíg másik kezével a gyereket is sértetlenül kikaphassa karjaiból. Együtt léptek be a fehér kis szobába, ahol az ágyon ott feküdt Sissy lánya, kiköpött másaként a szüleinek. Gyönyörű szemeiből könnyek patakzottak, hogy aztán rózsás orcáin végigszánkázzanak. Apró kezeivel felfelé nyújtózkodott. Pici lábaival rúgkapálva gyűrte össze magán a takarót.
Brandon arcán önkéntelenül is mosoly terült el, ahogy azt figyelte, hogyan reagál egymásra anya és lánya.
Sissy olyan áhítattal nézte kisbabáját, ahogy csak egy édesanya volt képes. Gyengéd tekintetéből már csorogtak volna könnyei, ha még képes lenne rá. Karmazsinvörös szemeket még sosem látott a férfi ennél emberibbnek. Sissy megindult előre, lassan, mintha csak félne a gyerek közelébe menni, de aztán rá kellett jönnie, hogy félelme oka az volt, hogy nehogy bántsa a kislányt, és a remény parazsa egy kicsit lángra lobbant, hogy nem kell kettejüket külön nevelnie.
Brandon árnyékként követte húgát az ágyhoz, majd ugyan teljes készenléti feszültségben, de mosolyogva hagyta, hogy lassan a karjaiba emelje Pöttömöt.
Sissy-nek még sosem volt kezében csecsemő, de valahogy ösztönösen tudta, hogyan tartsa meg. A kis csomag pillekönnyű volt, attól tartott, bármelyik pillanatban összeroppanthatja, ha nem vigyáz eléggé. Rögtön megértette, hogy mitől félt férje állandóan, és olyan büszkeség öntötte el a szívét, amiért sosem bántotta, hogy azt nem tudta volna szavakba önteni. Órák óta nem dobogó szíve túlcsordult a szeretettől, amit ez iránt a pici élet iránt érzett. Fel sem tűnt neki a derekán megfeszülő kar, amikor lehajtotta fejét, s csókot lehelt gyermeke homlokára. Tekintete egybeolvadt a kislányéval. Döbbenten tapasztalta, hogy a pici szemei tökéletes másai az ő emberi szemeinek. Renée szemeinek. A vékony hajszálak meg mintha csak Edward fejéről kerültek volna ide. Mosolygós ajkai Esmet juttaták eszébe. Tudta, hogy nincs vérrokoni közük egymáshoz, de annyiszor hallotta, hogy Elizabeth Masen nagyon hasonlított az ő Esméjükre, hogy boldogon állította fel magában a tényt, a pici kiköpött családja.
- Mégis meddig nem voltam magamnál? - tette fel azt a kérdést, ami azóta fúrta az oldalát, hogy meglátta az ágyon rúgkapáló babát.
- Alig több, mint 3 napig.
Sissy szemei csupán egy pillantra ugrottak bátyjára, de aztán meghökkenten siklottak vissza az értelmes tekintetbe.
- 3 nap... Több hónaposnak néz ki - suttogta maga elé hitetlenkedve.
- Nagyon... gyorsan fejlődik. Akárcsak a hasadban. Talán annál lassabb egy picit, de...
Sissy értette a ki nem mondott szavakat. De még így is túl gyors. Könnyei ugyan már nem voltak, de alig tudta visszanyelni a torkába nyomuló gombocót. Az nem lehet, hogy alighogy kézbe vehette ezt a kis csodát, de már a halálára kellene készülnie! Ennyire nem utálhatják odafent! Hát nem elég, hogy a férjétől elszakították egyik pillanatról a másikra? Még a gyermekét is el akarják venni tőle?!
Nagyon oda kellett figyelnie, hogy ne nyomja agyon a babát, ahogy magához ölelte. Nem! Nem veszítheti el őt is, mert azt biztosan nem élné túl!
Brandon igyekezett megnyugtatni az anyukát, de az érzelmek ugyanúgy lepattantak róla, ahogyan az erdőben is. Nem maradt más választása, mint elterelni a figyelmét.
- Mi lesz a neve? - Sissy egy pillanatnyi zavarral tekintett fel Brandon arcára, aki most már bizalmat helyezve húgába, szembe állt velük. - Mégsem hívhatjuk örökké Pöttömnek, és azt hiszem a Charles már nem felel meg a célnak - villantott egy apró mosolyt a férfi.
- Az előbb játszadoztam egy kicsit a szüleink nevével, és arra gondoltam... Jó, oké, tudom, hogy fura, de kérlek ne röhögj ki! Szóval arra gondoltam, hogy lehetne Renesmée Carlie Cullen.
Brandon szemei különösen nagyra kerekedtek a bejelentést követően. Mondani akart valamit, de nyitott száján hang nem jött ki, így inkább visszacsukta. Sissy már kezdett volna új nevet keresni. Tényleg hülyén hangzott, nem kellett volna felhoznia.
De akkor Brandon odahajolt a karjában pihenő kislányhoz, és halk hangon megszólalt. Sissy még sosem hallott olyan szépet, mint akkor, és aznap már sokadjára elkezdte rázni a hangtalan zokogás.
- Üdvözöllek a családban, Renesmée Carlie Cullen, Edward és Isabella Cullen lánya! És üdvözöllek a családban Carlie Hope White, unokahúgom!