18.fejezet

Sissy számára az idő megfoghatatlanná vált. Túl gyorsan haladt, mikor eszméletlenül feküdt a kimerültségtől. Túl lassan, mikor Brandont várta haza a hírekkel. Napok teltek el, hogy az erdei házba érkeztek, s a várandós asszony állapota egyre csak romlott. Amennyit segített az elfogyasztott vér, többet rontott a kétségbeesés. A családjuk nem került elő. Brandon, amikor csak kishúga állapota engedte, kutatott utánuk. Az erdőben, a városban, még a környező falvakban is őket kereste egyre kétségbeesettebben. Szüksége volt Carlisle - ra és a szaktudására.
Brandon rettegett, hogy kicsi húgocskája a kezei közt fog meghalni. Vagy épp maga öli meg a vérszomjával! Tisztában volt azzal, hogy egyre közeleg a szülés időpontja. És ez megijesztette. Nem volt orvos és önuralomnak is híján volt. Mégis hogy asszisztálja így végig?
És hol van az ő kis manója? Miért nem jöttek ide? A feleségét akarta, a testvéreit és a szüleiket. Dühösen csapott az egyik fenyő vaskos törzsére. Ez az egész az ő hibája! Ő találta ki, hogy párokra szakadva könnyebben megmenekülnek. Együtt kellett volna maradniuk! Az egész családnak együtt, a francba is! És ha megtámadták őket is? Esmet, Rosalie - t? Az ő kis manóját?
Mégis hogyan élhetnék túl a családjuk halálát? Mégis hogyan menthetné meg a húgát a biztos haláltól, egy gyönge kis emberi lényt, mikor életerős vámpírokat sem tudott biztonságban tartani?!
Életében először térdre esett a fájdalomtól. Dühösen markolt a hajába, mintha csak ki akarná tépni és felordított. Meg kellett érnie, hogy nem más fájdalmát nem bírta elviselni. Hanem a sajátját.
A puha érintés a vállán lenyugtatta annyira, hogy képes legyen megszólalni, de a hangja így is rekedtes volt.
- Nem lett volna szabad kijönnöd.
- A bátyámat akkor sem hagyhatom összeomlani - suttogta Sissy.
A nő, gyengesége ellenére a kezét nyújtotta, hogy fivérét felhúzza a földről. Brandon lelkének jól esett a gesztus, de akkor sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy napok múlva nagybácsi lesz, úgyhogy ő emelte karjaiba Sissy - t. Visszavitte a bordó szobába és óvatosan lefektette.
- Pihenj - nyomott csókot a homlokára, s már fordult volna ki, mikor két kéz fonódott a karjára. Sissy szorítása harmatgyenge volt, könnyen ott hagyhatta volna, mégis képtelen volt rá.
- Maradj, kérlek! Kérlek, Brandon...
A könyörgő csokoládé szemeknek engedve megkerülte az ágyat, s az oldalára fordulva szembefeküdt Sissy - vel.
- Elárulod mi a baj?
- Ugyan, semmi. Aludj, légy szíves, szükséged lesz az energiára, ha jön a kicsi.
A nő a szemét forgatta. - Légyszíves, te meg ne tereld el a témát! Napok óta nyomaszt valami, aminek semmi köze a szüléshez - vált egyre haragosabbá a hangja. - Már egy család vagyunk és igenis el kell mondanod, ha bánt valami!
- Sissy, ez nem...
- Kérlek - suttogta a nő fáradtan.
Brandon nagyot sóhajtott, de a mázsás súly nem tűnt el a mellkasáról. Egyrészről el akarta mondani. Azt szerette volna, ha Sissy megnyugtatja az ellenkezőjéről, holott biztosra vette a dolgot. Másrészről viszont nem akarta felzaklatni várandós húgát. Már majdnem meg is győzte önmagát, hogy jobb, ha magában tartja szörnyű gondolatait. De ekkor különösen erős elszántságot és erőt észlelt Sissy kavargó érzelmei közt. S egyszerűen kibukott belőle, még mielőtt megállíthatta volna saját magát.
- Meghaltak.
Dühkitörésre számított. Hisztire, ellenkezésre várt, de Sissy könnytől homályos szemekkel egyszerűen magához húzta és az ágyon fekve ringatni kezdte, mint egy anya a kisgyermekét. Brandonból akarata ellenére újból előtörtek az érzelmei. Más esetben biztos elgondolkodott volna, hogy Sissy - nek miért tud jobban megnyílni, mint szeretett feleségének, de túlságosan lefoglalta, hogy húga karjai közt némán, könnytelenül zokogva végre kiadhatta magából a feszültséget - úgy, hogy tudta, nem fog ez miatt Sissy másképp tekinteni rá.
- Shh, nincsen semmi baj! - csitítgatta az asszony a vámpírt, holott szeméből patakzottak a könnyek. - Tudod, szerintem nem haltak meg. Azt éreztük volna, ha bármi történik a szerelmeinkkel - hüppögte. - Nagyon hiányzik Edward és nagyon fáj, hogy nem tudom hol van, mit csinál és hogy fogalma sincs arról, hogy hamarosan megszületik a fiunk. De azt tudom, hogy él! Érted? Tudom, hogy él, mert érzem a szívemben és tudom, hogy te is érzed Alice - t.
Egymást ringatták zokogva, míg végül Sissy álomba nem merült. Brandon az apró dudorra tette a kezét húga hatalmas pocakján, mire odabent mozgolódás támadt.
- Sajnálom, hogy felzaklattam anyukádat, Pöttöm Charlie! Emlékszel? Azt ígértem, hogy majd mesélek neked anyukád és apukád kapcsolatáról. Nos, több, mint másfél éve, hogy találkoztak. Mintha csak tegnap lett volna, hogy az egész forksi középiskola attól zengett, megérkezett a rendőrfőnök lánya...
És Brandon csak mesélt és mesélt. Órákig ecsetelte, hogy húga és öccse szerelme micsoda anarchiát okozott, majd beszélt az ő kis manójáról is. Besötétedett, aztán ismét kivilágosodott, miközben a férfi halkan duruzsolt Sissy hasának. Lett volna még bőven mondanivalója, de mennie kellett. A szakadó eső lehetővé tette, hogy tovább kérdezősködjön a városokban. Nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy Sissy - nek igaza legyen és megtalálja a családjukat. Így hát nesztelenül átvonult a másik szobába átöltözni, majd elhagyta az erdei kúriát.
A nap már magasan járt a felhők mögött, mikor Sissy megébredt. Mosolyogva simította végig a hasát. Lelkét öröm szállta meg, ahogy visszagondolt bátyja mese - estjére. Jó darabig ébren hallgatta az éjszaka. Furcsa volt más szemszögéből hallgatni az életét, de legalább szép álmai voltak utána.
Nyelt egy szárazat, s érezte mennyire szomjas. Különösen erősnek érezte magát, mikor elvette a poharat az éjjeliszekrényről. Ám amikor a víz sem segített, tudta, muszáj lesz lemennie a konyhába. Sokáig is eltarthat, mire Brandon visszaér és ő képtelen addig várni. Így hirtelen jött energiáját felhasználva állásba tornázta magát, majd a falba kapaszkodva elcsoszogott a lépcsőig. Egy pillanatra megtorpant, mikor enyhe nyomást érzett a hátában. De aztán a fájdalom ahogy jött, el is tűnt. Sissy a baba súlyának tulajdonított a jelenséget, s folytatta útját a konyhába.
A helyiségbe érve a nő kuncogni  kezdett, ahogy emlékezetébe idéződött, mikor két - három  nappal ezelőtt a széken ülve próbálta főzni tanítani Brandont. Persze sikertelenül. Inkább a készételnél maradt.
Most azonban elsősorban nem éhes volt, így a konzerveket figyelmen kívül hagyva egy kancsót emelt ki a hűtőből. A vörös folyadékból töltött egy bögrébe, majd azt melegíteni kezdte. Brandon a mikró előtt várakozva talált rá húgára.
- Te meg mit csinálsz idelent?
Sissy összerezzent a váratlan hangra.
- Szomjas vagyok és nem tudtam, mikor érsz vissza - mosolygott a vámpírra. A mikrohullámú sütő pittyegéssel jelezte, hogy lejárt a két perc. Sissy óvatosan kivette a meleg bögrét, magához vett egy szívószálat és inni kezdett.
Mindketten fintorogtak. De míg Brandon azért, mert undorítónak találta az állott vért, addig Sissy azért, mert magát a vért találta undorítónak. Hányni akart minden egyes rozsda és só keverékű korty után, ami lecsúszott a torkán. De tisztában volt vele, hogy enélkül a kisbabája meghal, úgyhogy erőt vett magán.
Annyira váratlanul érte, hogy Brandon alig bírt reagálni. Hallotta a hangos reccsenést és ahogy Sissy kínjában felüvölt. Látta, amint a nő lábai megrogynak, a természetellenes szögbe hajlott testtel a padlóra zuhan. A vámpír a sokktól nehezen tudta engedelmességre bírni végtagjait, s az utolsó pillanatban kapta el húga fejét, mielőtt még a koponyáját is bezúzta volna. A bögre hangosan csapódott a földnek a beállt csöndben, s ezer szilánkra törve borított be mindent.
Brandon észre sem vette az apró vágásokat. Elméjét betöltötte az ömlő vér látványa. Szinte már érezte a zamatos, friss nedűt végigcsorogni nyelőcsövén. Ajkait vad morgás hagyta el.
Újabb reccsenés és újabb üvöltés.
A keserves sikítás észhez térítette a vámpírt. Megrázta a fejét, hogy száműzze sötét gondolatait. Majd egy utolsó légvétellel felkapta a vérző lányt a padlóról, s felszaladt vele a szobájába.
Sissy folyamatosan sikított. hol fájdalmában, hol pedig azt üvöltötte, hogy mentse meg a babát. Brandon képtelen volt koncentrálni. Törölközőket dobált Sissy köré, alá. Tiszta alkoholba mártotta a kezét és próbálta lemosni a nő hasát is, de remegett a keze. Egy pillanatra ki kellett hajolnia az ablakon is, hogy tiszta levegővel hűtse le magát. De a vér szaga megtapadt az orrában és a szájpadlásán is. Mindkét kezére szüksége volt, hogy az elsősegélycsomagból szerzett szikét szilárdan tudja tartani.
Önmagában Sissy bocsánatáért esedezett. Majd mindennemű érzéstelenítés nélkül vágott. A nő ismét felüvöltött, kezeivel a lepedőbe mart, és csak törött gerince miatt nem kezdte dobálni magát az ágyon. Aztán a fájdalmát mintha kettévágták volna, megszűnt. A sikítást abbahagyta, s hamarosan a világ legszebb zenéje ütötte meg a fülét: a gyermeke felsírt bátyja karjaiban.
- Kislány - hallotta meg bátyja mosolygós hangját. - Egy gyönyörű kislányod született, Elisabeth!
A férfi szerette volna húga karjaiba helyezni a babát, de mikor az képtelen volt megemelni kezeit, az új élet okozta mosoly lehervadt arcáról.
- Sissy - nyögte ki nagy nehezen. Kishúga ködös tekintettel figyelte őt, de szemeiben alig pislákolt az élet. - Kérlek, Sissy, ne csináld ezt!
- Bízom benned... Én megbízom benned - lehelte a nő, majd feladta.
Utolsó szívdobbanása úgy hatott a vámpír fülében, mint egy ágyúdörrenés.