11.fejezet

 

 

Jasper hetek óta először kezdte úgy érezni, hogy körülveszi a békés nyugalom. Némi időre kiűzött mindent a fejéből és csak a pillanatnak élt. Miután felülkerekedett a vérszomján, ami által jócskán megritkította a környék vadállományát, elhelyezkedett egy fa tetején és onnét gyönyörködött az erdőben. Már látni lehetett a Michigan - tó hosszan elnyúló kékségét. Az ég kitisztult, hogy meleg napfénnyel vonja be, előcsalogatva a gyémántnyi szikrákat. Ahogy ő elcsendesült, a természet ismét megtelt élettel. Fejét a fatörzsnek döntötte és bámult a messzeségbe.
Harmónia, béke és nyugalom. Annyira jó lenne újra ezekben élni. Napok vagy évek - tök mindegy volt. Csak legyen valamennyi. Lehetőleg minél hamarabb. Ha ennek nem lesz a közeljövőben vége, hogy vadászból űzött vadak lettek és bujkálva kell élniük, be fog csavarodni. Be fognak csavarodni. Csak azt nem tudta, hogy meddig bírja még, de Bella már jócskán az idegösszeomlás szélén egyensúlyozott. Szinte már jobban tisztában volt sógornője érzelmeivel, mint a sajátjával. De hát nem ez volt az emberi terapeutákkal is? Mindenkit tökéletesen ismernek és képesek hideg fejjel gondolkodni a betegeik problémáiról, de a saját életük merő káosz.
- Lesz ez még másképp is.
Jasper keserűen elmosolyodott. Mondani könnyű - még ha csak hallucinál is -, viszont megélni... Arra nincsenek szavak.
Elrugaszkodott, s körülbelül egy percig zuhant a levegőben, mielőtt két lábra tökéletesen megérkezett volna. A lendületet felhasználva már futásnak is eredt. Sietett. Azt nem tudta miért, de úgy érezte nem pazarolhatja tovább itt az időt. Nem akarta éjszakára egyedül hagyni Bellát, és már alkonyodott. De ez most valahogy más volt. Mintha megérezte volna, hogy szüksége lenne rá. Azonban ez ilyen távolságból lehetetlenség volt. A képessége eléggé korlátozott ehhez.
Gyorsan visszaért a kirándulóhelyhez, ahol az autót hagyta. Beszállt, majd indított. Majdnem két mérföld múlva érte el az autópályát, ahol aztán becsorogott a sűrű forgalomba.
Jót tett neki ez a pár óra egyedüllét. Összeszedettebb lett,újra teljes kapacitáson volt. Éberen tudott figyelni. De attól még az érzés ott motoszkált benne : Bellának sürgősen szüksége van rá. De miért? És ezt hogy érezheti ilyen távolságból? A sebességhatárt meghaladva szlalomozott az úton. Talán még az ő tehetségén is vannak kiaknázatlan területek? A veszélyhelyzet élesítette ki? Vagy ez csak akkor működik, ha hosszan figyel egyetlen személyre?
Jobban eltávolodott a várostól, mint azt akarta, így a Nap már épp lebukott a horizonton, mikor leállította a motort. Sajnos emberi tempóban kellett megtennie a távot az autó és a szoba között, viszont így maradt elég ideje az érzékeivel feltérképezni a környéket. Minden csendes volt. Kivéve Bella érzelmeit. Tomboló vihar az óceánon.
Óvatosan lépett be a szobába, de így is fejbe vágta a saját képessége. Rosszabb volt, mintha a fejébe látna. Átérezte a gondolatait. Az erős érzelmi csapongás másodpercekre megmerevítette. Volt ott minden. Rettegés és öröm keveréke. Vágy. Hiány. Remény. Tanácstalanság. Szeretet. És ugyan elnyomva, de ott volt. Az érzelmi paletta legsötétebb és legrémisztőbb darabja. A halál utáni kívánkozás.
A vámpírt túl hirtelen érte a gondolat, hogy baj van. Hátratántorodott és egyedül a csukott ajtó akadályozta meg, hogy elzuhanjon.
Bella az ajtó hangjára vett magán erőt, és előmászott a fürdőszobából, ahol órákig gubbasztott. Könnyektől maszatos arccal, kivörösödött szemekkel figyelte, ahogy Jasper a bejáratnak dőlve áll. Szemei le voltak csukva, arcán koncentráció tükröződött. Vajon hogy mondja meg neki? Azt fogja hinni róla, hogy egy csaló ribanc. Úgy is néz ki. Már nem önmaga. Sosem lesz többé Bella Swan Cullen. Ez az egész egy fatális hülyeség, ami körülötte van. Neki nem itt lenne a helye!
Jasper szemei olyan hirtelen pattantak ki, hogy a nő egészen megijedt.
- Mi történt a hajaddal?
Ha ne ismeri meg az illatáról, azt hihette volna, hogy rossz szobába tévedt be. Sógornője vállaira sötét, vörös tincsek hullottak, kiemelve sírástól pirosló arcbőrét. Tompa szemeivel őt nézte, de mintha nem is látott volna. A gondolatai valahol teljesen másutt járhattak, mint a kérdésen, amit a vámpír feltett.
Lépett egyet felé, de még mindig nem reagált. Óvatosan szólította meg.
- Bella! Befestetted a hajad?
Lassan a vállára tette a kezét, mire a lány meglepetten felkapta a fejét.
- Mi a baj, Bells?
A lány megrázta a fejét, de ajkai sírásra görbültek. Ennek ellenére mégis sokkal jobban érezte magát. a vámpír érintése kijózanította. Képes volt tisztán gondolkodni a történtekről. Mintha eddig legalábbis egy vízzel teli burokban fuldokolt volna és most Jasper kiemelte ebből.
Mély levegőt vett és megtörölte az arcát.
- Mutatok  valamit. - A férfi egy szó nélkül követte, mikor elindult egy fürdőszobába. Ott a kezébe nyomott egy pálcikát.
- Mi ez?
- Terhességi teszt. ahogy ez is, ez is és ez is - tett a tenyerébe újabb pálcikákat. - És mindegyik pozitív lett. Négy teszt csak nem rossz. - Az értetlen tekintet láttán folytatta. - Jasper, állapotos vagyok.