4.fejezet

Bella levegőt is alig mert venni,ahogy az idegen vámpír szagolgatta. Félt tőle,nagyon is. Ha Jaspert kiütötte,belőle maximum csontszilánk lesz a legnagyobb darab,ami megmarad. És még csak meg sem találják. Soha. Beépül a földbe. És Bella Cullen megszűnik. Örökre.
" Mi a frászt nyavalyogsz most meg? Te akartál meghalni! " - tromfolta le gondolatban saját magát. Edward után akart menni. De nem! Ő nem halhatott meg. Azt ígérte örökre együtt lesznek. Hát fognak is! Hamarosan vége lesz ennek az egésznek és újra egymáséi lesznek. Soha többé nem fognak különválni. Edward átváltoztatja és ő is lesz olyan erős,hogy megvédje a családját. Belőle többet nem lesz áldozati bárány!
Annyira hirtelen maradt egyedül,hogy térdre zuhant. Még a szél is lemaradva csapta meg. Egy reszketeg levegővétel. Oké. Még életben van. Igaz,hogy az anyag megadta magát és a vámpírral együtt távozott a kabát egy darabja is. De nem esett baja. Fizikailag legalábbis.
Épp csak megnyugodott volna,mikor a bokája satuszorításba került és kihúzatott alóla a lába. Kezével tompította az esést. Felnyögött a landolástól. Azért ez már sok volt egyetlen napra! Egy újabb rántásra átfordult a hátára,hogy lássa,ki vagy mi cibálja.
A gyomorsav a torkába kúszott,ahogy meglátta a szikrázó kart a lábára fonódni. Ez hozzáért! Undorító! Eszeveszetten elkezdte rázni a lábát. Csak tűnjön már el! Phúúújjj! A másik lábával elkezdte rugdosni a testrészt,de az makacsul fogta a bokáját.
- Anyádat,te dög!
Bella egészen a mellkasáig húzta a bal lábát és apait-anyait beleadva az ujjakat találta telibe. A saját sípcsontját is érte a rúgás. De a fájdalom eltörpült a megkönnyebbülés mellett,amiért kiszabadult. Gyorsan arrébb araszolt. A tenyere azonban megkarcolódott valamin... újfent. Kitapogatta,hogy megnézze.
Gyufa! Hogy ezt miért felejtette el?!
Az a külön életképes kéz már megint Bella felé vonszolta magát. A lány a gyufát szorongatva talpra kecmergett. Néhány percnyi hátrálás után végül az amúgy is tönkre ment dzsekijét áldozta be. A tűz szereti a nejlont címen gyújtotta meg azt és dobta a karra. Másodpercek alatt vörös lángra kapott az egész.
Bella Jaspert kereste. Végül a vámpírral birkózva látta meg a tisztás szélén. Futásnak eredt és mintha csak Jasper tudná mire készül,a volturis katonát saját testével szegezte földhöz.
A lány az utolsó pillanatban esett hasra egy száraz gallyban. Még a szusz is benne akadt. A vámpír lehajította magáról Jaspert,hogy aztán egy vigyorral közeledjen Bellához. Ennek ellenére Bella mégis képes volt feltornázni magát ülésbe. Reszkető kezekkel húzta elő a gyufaszálat. Ez volt az utolsó. A végső próba.
- Azt hiszed az a kis gyufa megvéd,kislány? - gunyorgott a vámpír.
- Mi... lesz... már... - motyogta Bella a faágnak. A gyufa már majdnem végig égett,viszont a gally vége épp csak megfeketedett. - Gyerünk!
A kiáltással egy időben a fa lángra lobbant.
- Igen,képzeld,kicsi a bors is,de erős - válaszolt a lány és a köpenyhez vágta az ágat.
Szívesen nézte volna még,ahogy a napfényben szikrázó vámpír másodpercek alatt megzavarodik és lángba borul. De sógora kilökte alóla a lábait és eltűntek az erdő mélyén.
- Tegyél már le!
- Megsérültél? - kérdezte Jasper. Kitartóan fürkészte a lányt,de csak a tenyerén látta a horzsolásokat.
- Semmi bajom - enyhült meg. - Te?
Jasper a fejét rázta. - Túlélem,ne aggódj. - Lábra állította,aztán lehunyt szemmel egy fatörzsnek dőlt. Annyira elfáradt. És ezt annyira utálta. Ha egyszer vámpír,miért merül ki egy kis csetepatétól?!
- Mert ez nem egy kis testvéri csépelés volt,édesem. Hanem csata.
- Mit mondtál? - pattant ki a szeme. Bellára meredt.
- Semmit.
- De...
- Meg se mukkantam,Jasper! - ráncolta a homlokát. - Biztos jól vagy?
Bella figyelmesen vizslatta sógora arcát. Teljesen összezavarodott képet vágott és újra lecsukta a szemét. Elgyötörtnek tűnt. Hiába vámpír,tűnődött a lány,ő is csak egy olyan ember,aki elvesztette a szerelmét. Talán egyáltalán nem viseli jobban a történteket,mint ő,csak ügyesebben leplezi. Ugyanazt a családot hagyták hátra. Érezhetik ugyanazt irántuk? És ugyanazt a hitet,reményt,hogy jól vannak és egyszer ismét ölelhetik egymást? De ha ugyanúgy epekednek a szerelemért... Egy vámpírnak mennyi ideig tart begolyózni? Van egyáltalán vámpír-diliház? Bár ha jobban belegondol,nincs. Különben a Volturi meg a sleppje már be lennének oda paterolva...
- Csak ketten voltak? - Törte meg a csendet.
- Nincs a közelben más,ha arra gondolsz. De azért nem ártana tovább mennünk. Hol a kabátod?
- Mármint ami maradt belőle? Gyújtósnak használtam. És a tied?
- Dettó - vigyorodott el Jasper,de hamar elkomolyodott. - Köszönöm Bella!
- Mit?
- Megmentetted mindkettőnket. Nem bírtam volna el vele.
Lehajtotta a fejét. Szégyellte magát. Gyenge volt,egy törékeny embernő hamarabb leküzdötte az ellenfelét,mint ő.
- Honnan szedted azt a gyufát? - vonta fel a szemöldökét.
Bella a hátára mászott. Zavarban volt.
- Még a hotelban raktam zsebre. Egyszer azt mondtátok,gyúlékonyak a vámpírok.
- Hmm,még a végén kikupálódsz - jegyezte meg a férfi. - Kapaszkodsz?
- Aha - motyogta bele Bella a hátába. Aztán már csak a szelet érezte,ahogy belekap a hajába. Szerette volna kifésülni azt a gubancot a fején. És megmosni! Elmerülni egy kád habos vízben és órákig relaxálni. Mit nem adott volna most egy ágyért is! Meg egy jó adag tojásrántottáért.
Érezte,hogy kezd fájni a feje,úgy tűnik,mégis csak rosszul esett rá. Nagy levegőt vett,hogy kitisztuljon az agya,de csak a sós rozsdaszag kúszott az orrába.Mi a...? Óvatosan végigszagolgatta a vámpír hátát és vállait. Látszódni nem látszott,de a pulcsi alatt csurom vér lehetett.
- Te meg mit csinálsz?
- Vérzel. Miért nem szóltál? - tromfolta le sógorát.
- Mondtam már,túl élem. Rendbe jön magától is...
Nem beszéltek többet. Bella megsértődött,amiért Jasper arra sem méltatta,hogy szóljon a sérüléseiről. Jaspert pedig zavarta,hogy Bellát ennyire foglalkoztatja a mibenléte.  Nem igazodott ki a lány érzelmein,hiszen még a sajátja is túl sok volt egyszerre. Alice-t akarta,aki mindig képes volt lenyugtatni és megvigasztalni. Jól van a kis manója? Ugye él még? Ugye megérezné,ha baj lenne vele? Vagy bármi jel nélkül elveszítheti léte egyetlen értelmét? Vagy az a hang volt a jel? Mintha Alice szólt volna hozzá. Esetleg épp becsavarodik? Vámpírok egyáltalán meghibbanhatnak?
Sötétedett már,mikor Jasper lefékezett. Pár méterre voltak egy aprócska várostól.
- Bella,itt maradjunk éjjelre?