1.fejezet

Jasper futott. Megállás nélkül. Még csak nem is lassított. 3 napjába telt sógornőjét elrángatni Salt Lake City-be. Annyi mindent elintézett! Nem fogja pont most tönkre tenni az egészet! De ahogy lenézett a karjaiba,már tudta,hogy a tervének lőttek. A vámpír Bellát cipelte. A lány a szomjúságtól és az éhségtől ismételten eszméletét vesztette pár percre. Ha magánál volt,tehetetlenül csüngött Jasperön,nem tudott mást csinálni.
- Hova megyünk? - krákogta Bella.
- Kanadába... akartam.
Bella várta a folytatást,de percekig hiába.
- De?
- De hamarosan táplálékra és pihenésre lesz szükséged,különben teljesen legyengülsz. Winnipegig nem bírnád ki,és én sem.
A végét már csak suttogta. Ez volt az ő gyengesége : a szomj. Az áhítozás a vérre,ami a lányban csörgedezett. Egyre nagyobb kihívást jelentett számára,hogy ne a papírvékony bőr alatt pulzáló,kékes színben hívogató nyaki ütőeret fixírozza.
Azonban Bella ebből semmit sem vett észre. Sokkal jobban lefoglalta éhségtől liftező gyomra. És vacogott. Nem tudta eldönteni,hogy a menetszél,vagy maga Jasper hidegebb-e. Kucorodjon a lehető legkisebbre sógora ölelésében,avagy a lehető legtávolabb húzódjon a fagyos felsőtesttől?
Sógor... Családtag. De a családját általában ismeri az ember. Ő másfél év után ment hozzá Edwardhoz,mégis alig ismeri őket. Nehézkesen elmázolt az arcán egy könnycseppet,hogy azt sok másik kövesse. A férjét akarta. Fájdalmasan senki volt nélküle. Hozzá akart bújni,a csókját ízlelni! Azt ígérte,örökre vele marad. Akkor most mégis hol van? Vagy megint átverte?! Megint elment? Csak színjáték volt az egész? Hogy megkapja,aztán Tanyaval jót nevessenek a hülye naiv Bellán?!
Vagy egyáltalán megtörtént az elmúlt fél év? Lehet,hogy még mindig Forksban vegetál és csak a képzelete játszik vele. Sőt biztos! Túl szép,hogy igaz legyen. Azaz esküvő,Esme szigete... Káprázat mind. Csoda,hogy még nem ébredt fel. De talán mindjárt. Ez a hiány elviselhetetlen. Csak sikítania kell Edwardért,aztán jön Charlie és felkelti... Vagy Renée. Hiszen emlékszik,mikor repülőre szállt. Nagyon édes házat vettek Jacksonville-ben,4 hálószobás. Ha születne még kistestvére,ők is elférnének. Egy kisfiú és egy kislány. Renée és Phil oda meg vissza lenne az örömtől. Ő nem ért a gyerekekhez,de biztos hamar belejönne. Nagyokat sétálnának a tengerparton. Azon a remek parton. Szinte érezte is,ahogy a homokszemcsék a lábára tapadnak és a bőre csak úgy szívja magába a D-vitamint. Renée szerint amíg van homok a világon és nem remeg a kezük,felesleges pedikűröshöz menni. Na nem mintha amúgy elment volna. Már az is elég volt,mikor Alice mázolta össze. Brr.
- Edward - sóhajtott fel Bella.
Jasper megmosolyogta,de fájt neki. Ő is érezte a hiányt,Belláét is,a sajátját is. Alice-t akarta magához ölelni. Vajon mi lehet az ő kis manójával? Reméli nem esett baja. A felesége egy angyal,nem érdemel ilyen sorsot. Eleget szenvedett emberként. Szíve szerint azonnal a keresésére indult volna,csak ne érje több rossz. Rohant volna,hogy ezért bosszút álljon... De megígérte,hogy nem teszi.
- Bella,nem Edward vagyok - simogatta tovább a lány arcát. A szemét egyre jobban vonzotta lüktető nyakának látványa. Szinte már a szájában érezte a meleg nedűt,ahogy végigsimogatja a nyelőcsövét,hogy aztán feltöltődjön vele,az energiájával.
Lehunyt szemmel nyalta meg az ajkait.
- De én őt akarom!
A hiánnyal,szenvedéssel teli hang észhez térítette. Megrázta a fejét,hogy száműzze a gondolatait.
- Bella,kelj fel! Légy szíves! - rázta meg gyengéden a vállainál fogva.
Percek kellettek hozzá,hogy Bella megértse,amit mondott neki.
- Hadd menjek veled,kérlek - kapaszkodott a kabátjába. -Ne hagyj itt!
- Bella,nem! Nem lehetsz a közelemben,ha vadászok! - morgott fel Jasper. Miért ennyire érthetetlen ez a lány? Hát soha semmiből nem tanul? Legszívesebben kiszipolyozná belőle az életet,és akkor még akadékoskodik is! - Olyankor az ösztön irányít...
- Nem az eszed. Tudom,felfogtam! Mi lesz már? Menj! Úgyis csak hátráltatlak,majd én itt bevárom a Volturit...
Bella dacosan nézett fel a vámpírra. Szemében könnyek csillogtak.
- Jó napi előnyünk van,ha nem több. Nekem max egy óra kell...
- Honnan tudod? Lehet,hogy már a nyakunkon vannak. Honnan tudod,hogy nem értek utol?
-Mert így intéztem - öntötte el a szemét a pulzáló ér látványa. Nagyot nyelt,Bellát pedig még a hideg is kirázta a nézésétől. A lány leszegte az állát. Mindjárt nem érezte magát nagyobb biztonságban Jasperrel,mint nélküle.
- Én... Inkább menj - nyelt egy nagyot ő is. Csakhogy vágyakozás helyett a félelem miatt. - Jó étvágyat a szarvasokhoz! -nyomta meg az utolsó szót.
Vagy bármihez,ami nem ő! Talán Edwardnak igaza volt,hogy hiányzott belőle a normális életösztön. De most már biztosan nem.