A gép hangos puffanással ért le a kifutópályára. Sissy felnyögött. Úgy érezte, napok teltek el, mióta Chicago levegőjébe emelkedett a monstrum. Alig voltak odafent két órát, viszont annak nagyobbik részét a mosdóba zárkózva rókázással töltötte. Szemei égtek a fáradtságtól. miközben Brandon átkormányozta a repülőtér csarnokain. A gyomra még mindig háborgott az égi magasságtól, dereka sajogva tiltakozott a plusz súly cipelése ellen, a bokáját még egy elefánt is megirigyelte volna - már amennyit látott belőle -, a mellei feszültek, már - már azt hitte, szétreped a melltartó puha anyaga is, s mindeközben a kis Charles erőteljes mocorgással és rugdosással adta tudtára, hogy kezd túlságosan kicsi lenni a hely odabent.
Harmatgyenge volt és most még a tudatból sem bírt erőt meríteni, hogy hamarosan a férje fogja a karjaiba zárni. Arra is képtelen volt, hogy egyáltalán felfogja, Brandon az éjszaka közepén hogyan szerzett autót és miként szerezte meg a csomagjaikat, ha egyszer őt támogatta. Csak azt tudta, hogy az az első kanadai élménye, mikor nem kellett tovább megtartania magát.
Hunyorogva nyitotta ki a szemét, a fény haloványan derengett a műszerfalon, a mellettük elhaladó autók fényszóróiból jövő pászmák végigfutottak a testén. Odakint még sötét volt, de a távolban már látszott némi halovány derengés. Álmosan pislogott a váltót markoló kézre. Felemelte a fejét az összehajtogatott pulóverről, ami még mindig erőteljesen árasztotta bátyja illatát. A visszapillantó tükörben találkozott a tekintete a vámpíréval.
- Jó reggelt!
- Szia - motyogta kábán, mialatt elnyomott egy ásítást. - Mi ez a jókedv? - Érezhetően kezdett átragadni rá is a férfi boldogsága.
- Hamarosan megérkezünk Winnipegbe! Úgy saccolom, hogy három - négy óra múlvára átjutunk a városon is.
- Te mégis mennyivel jöttél? - Sissy nehézkesen felült. Kérdőn nézett Brandonra a tükrön át, de ő csak vigyorgott, s könnyed kormánymozdulatokkal szlalomozta a járművet a hajnali forgalomban.
A nő az ablak felé fordult. Még sosem járt Kanadában. Vajon ugyanolyanok az erdők, mint otthon? Vagy termőföldek közt vezet át az autópálya? Azonban kíváncsiságára nem kapott választ, ugyanis egyrészt az álmosságtól, másrészt a szürkülettől és a sebességtől csak elmosódott foltokat látott. Sejtése szerint Brandon tövig nyomhatta a gázpedált. Így a férfi pulcsiját továbbra is párnaként hasznosítva hátradőlt a kényelmes ülésben. Lehunyta fáradt szemeit az autót belengő kellemes érzést élvezve, kezeit hasán nyugtatta. Dúdolni kezdte az altatót. Ugyan jól esett volna még némi alvás, de az izgatottsága nem hagyta, hogy mély álomba zuhanjon. Időről időre elszenderedett, aztán egy - egy jól irányzott rúgásra mindig fel is riadt.
- Nem vagy éhes?
- Még nem - felelte határozottan. Egyáltalán nem érezte magát éhesnek, holott a repülőn mindent kiadott magából. még mindig émelygett, ha visszagondolt a repülésre. Sosem volt vele gondja, de úgy látszik kicsi Charlie - nak van. Akárcsak az idősebbnek. Apja már a gondolatától irtózott, hogy repülőre szálljon. Általában még felszállás előtt bevett egy adag nyugtatót, így mire a gép a levegőbe emelkedett, már aludt. Egészen addig, amíg leszálláskor a stewardessek fel nem keltették. - Bár talán majd bemehetnénk egy szupermarketba - rágcsálta a száját.
Már annyira vágyott rá, hogy Edward nyakába ugorhasson és beavathassa a picur minden kis rezdülésébe. Ellenőrizze a saját két szemével és kezével, hogy egy karcolás sincs rajta. Vajon nem lenne gond, ha együtt lennének? Mármint elvileg a nyolcadik hónapig szabad. De ő vajon fejlődésileg hányadikban van? Olyan régen volt már, hogy Edward hozzáért...
- Ne aggódj, azt a plusz fél órát kibírjuk, ha eddig eljutottunk. A házban úgy sincs étel, szükség lesz bevásárolni. - Brandon hátrafordult hozzá és megsimogatta húga pocakját. - Utána ott az örökkévalóság a családunkkal!
Amint elhúzódott a kéz, egy erőteljes rúgástól minden levegő kiszorult Sissy tüdejéből. Majd fájdalmasan felhördült. Csoda, hogy még nem repedt ketté a hasfala!
- Kiscicám, ilyet nem szabad, anya nem olyan erős, mint apa - préselte a szavakat. Nem haragudott kisbabájára, de a fájdalom szinte sikításra ösztönözte. Félt, hogy ha jobban kinyitja a száját, nem tudja kontrollálni önmagát.
- Jól vagy?
Brandon beletaposott a fékbe, s miközben a leállósávba csusszant az autóval, már kicsavarodva hátra is fordult húgához. Egyik kezébe a nő kapaszkodott bele, a másikat a hasára csúsztatta.
- Mi történt? Mid fáj? Hallod, Sissy, mi a baj?! Beindult a szülés? Válaszolj, légy szíves!
- Ne hagyd abba - suttogta kikerekedett szemekkel. A vámpír értetlenül meredt rá.
- Tessék?
Sissy azt a tenyerét, amit eddig görcsösen szorongatott, most a másik mellé helyezte.
- Reagál rád. amint elkezdtél beszélni, abbahagyta a rugdosásomat.
Felhőtlen vigyorral konstatálta bátyja megilletődöttségét. Milyen kis értelmes pici lény! Már a hasában felismeri a szerettei hangját. Hát ezért püfölte annyit, Brandon meg sem szólalt és azt hitte, elhagyta őket.
- Pöttöm Charlie, hát mi a baj? Tudom, hogy kicsi a hely odabent, de bírd ki még egy darabig, kérlek szépen. - Kérdőn tekintett fel Sissy arcára, de ő hálás elégedettségben igyekezett elszundikálni. - Mit szólnál, ha még egy órácskát hagynánk aludni anyukádat? És amint lesz lehetőségünk, olvasok neked valami mesét. Vagy mesélek anyukád és apukád kapcsolatáról. És Alice nénikédről. Emmett bácsikádat imádni fogod, ő a családunk bohóca, szinte biztos vagyok benne, hogy pocaklakóként is bombázni fog a poénjaival.
Óvatosan megsimogatta húga hasát, de nem érzékelt odabentről mocorgást. Mindkét szív egyenletesen vert, bár a babáé akár egy kismadáré. Megkönnyebbülve hallgatta, ahogy a baba is és a mama is alszik. Visszafordult az ülésben, majd nagyot sóhajtva a hajába túrt. Jól ráhozták a frászt. Már megijedt, hogy itt az autópályán, egy kocsiban kell a picinek segítenie világra jönni. Ő erre még nem készült fel. Carlisle vagy Edward könnyedén megmenthetné Sissy - t, de ő képtelen lenne leállni.
Újraindította az autót, majd besorolt a forgalomba. "Sietek, Alice, ígérem!" A városhatármenti épület előtt leparkolt. Még megbizonyosodott róla, hogy a kismama elég mélyen alszik, majd beszaladt a plázába. A takarókat és párnákat ugyanolyan arányban szórta, akárcsak a különböző ételeket. Egész jól kezdett belejönni, hogy húgának mikre lehet szüksége. Márpedig abban a berendezetlen házban néhány puha és meleg pokróc jól fog jönni Sissy - nek és kicsi Charlie - nak. A többit majd a lányok elrendezik. Meg van rá az esély, hogy nem a házban szálltak meg, de túl sok hely nincs a közelben, ahol lehetnek. Hamar megtalálják egymást - hamar meg kell találniuk egymást! Aztán ha már Sissy is egy lesz közülük, keresnek más helyet, ahol meghúzhatják magukat. Talán még szövetségesekre is akadnak. Ha Aro ennyire bekattant, hogy őket kiirtsa, akkor biztos, hogy más klánokat is kiszemelt. Eleazarék jól lehetnek? Az ír és egyiptomi barátaik is potenciális áldozatok még. És Matthias és Petra családjához is többen csatlakoztak az utóbbi években. Dmitrij különítményében pedig sok tehetség él, akikre már régóta fáj a Volturi foga.
- Hova megyünk?
Sissy átült az anyósülésre, hogy a szatyrok elférjenek hátul. Már nagyon izgatott volt, alig bírt megülni a fenekén, miközben egy zacskó kekszet majszolt el. De fogalma sem volt, hogy miért hagyják el a várost most meg.
- Az erdő mélyén van egy házunk. Még alig készült el. Ide akartunk költözni, miután hazaértetek.
- De akkor a Volturi tud róla. - Sissy teljesen összezavarodott. Eddig bujkáltak, most meg elébük mennek?
- Pontosan.
- Nem értelek!
- Az elsők közt volt, amit ellenőriztek. Tudják, hogy tudjuk, hogy az ingatlanokat leellenőrzik, éppen ezért nem fognak arra gondolni, hogy idejövünk.
- Nyakatekert, de ha jól vettem ki a szavaidból, minél jobban szem előtt vagyunk, annál kevésbé vesznek észre?
- Igen. Ennél már csak Forks lenne jobb, de azt ugyebár az emberi igazságszolgáltatás figyeli. Egyébként Kanada földrajzilag jobban kedvez a mi védekezési stratégiáinknak, mint a Volturi csapatos támadásainak... És sok a medve - villant meg a szeme éhesen. Hamarosan muszáj lesz vadásznia!
Aszfaltozott bekötőút vezetett a házhoz, mégis nehezen volt megtalálható a sűrű aljnövényzetben. Brandon 110 - zel söpört rajta végig, de így is jó negyed órába telt elérni az aprókaviccsal felszórt fedett parkolót.
A ház maga nagy volt. Beleolvadt az erdei környezetbe a kő- és faburkolással, mégis gyönyörű volt. A földszint "utcafrontját" veranda ölelte körbe, ami alapot nyújtott a széles kő- és faoszlopaival az emeleti erkélynek. A tetőtéri ablakok is megmutattak vagy négy helyiséget, de Sissy biztos volt benne, hogy minimum nyolc szoba van a házban - négy háló és négy gardrób, ahogy Alice - t ismerte.
- Ez gyönyörű - sóhajtozott, miközben bátyja segített neki kiszállni a járműből.
- Az, de csak egy üres ház. Rajtunk kívül nincs itt senki...
