A férfi a hajába túrva könyökölt a térdére. Szíve szerint elkáromkodta volna magát, de nem akarta beszéddel megzavarni a nő édes álmait. Az orrnyergét masszírozta. Bízott benne, hogy minden gond nélkül kijutnak az államokból. Bella napról napra rosszabbul viselte a terhességét, s ahogy elnézte látványos ütemben kigömbölyödött pocakját, úgy számolta, hogy körülbelül másfél hét múltára esedékes a szülés. De mint négy nappal ezelőtt, még most sem tudta, hogy hogyan menthetné meg húgát attól, hogy a vámpírbébi megölje. És ugyan az utóbbi napok nagy részét információ - szerzéssel töltötte az emberi terhességekről, illetve a szülés lefolyásáról, nem lehetett biztos abban, hogy van másfél hete felkészíteni Bellát a lehetséges végkimenetelre. Azt pedig száz százalékosan tudta, hogy a magzat ki fogja magát rágni a méhből és nem a szülőcsatornán küzdi át magát. Ezt mégis hogy asszisztálja végig?
" Most mégis mit csináljak veled és édesanyáddal? " - kérdezte gondolatban Bella hasát szuggerálva, de feleletet persze nem kapott. Ezúttal még Látomás Alice - től sem, ahogy elnevezte felesége hangján játszódó hallucinációit. " Na jó, tényleg kezdek megőrülni " - dörzsölte meg az arcát.
Nagyot sóhajtva lépett egyik bőröndjéhez. Arrébb tett egy táskányi babaholmit - amiből húga mostanában rengeteget vásárolt -, hogy hozzáférjen a neszesszeréhez.
Egy jó dolog azért volt ebben az egészben. Bella valahogy sokkal kiegyensúlyozottabb lett lelkileg, miután képes volt végre elhinni a baba jöttének hírét. Jasper megkönnyebbült a nő boldogságát látva, de bármennyire is szeretett volna, nem tudott vele együtt örülni. Az állapotosság miatt csak még inkább hiányolta a családjukat. Főleg Alice - t és Carlisle - t. Az ő kis manója megjósolhatta volna, hogy milyen lefolyású lesz a terhesség. Tényleg, láthatta érkezni a babát? Edward már tudhat róla, hogy hamarosan apuka lesz? És Carlisle pedig tudott volna mit kezdeni Bella egyre gyengülő egészségi állapotával. Meg azzal a bizonyos szüléssel is. Mégiscsak orvos. S az önuralma sem elhanyagolható tényező. Ő hamarabb végezni fog Bellával, minthogy a magzat meglátná a kinti világot.
A puha anyag recsegve adta meg magát, miközben Jasper magatehetetlen dühében ökölbe zárta kezeit. A törölköző maradványai a földre hullottak. Nem bírta elviselni a tudatot, hogy húgává fogadott sógornője az ő hibájából meghaljon. Valamit ki kell találnia nagyon sürgősen!
- Régen mindenkin csak izom volt?
A férfi meglepődve fordult a hang irányába, miután a romokat eltakarítva kilépett a fürdőből. Bella álmos szemekkel méregette csupasz felsőtestét. Zavartan megköszörülte a torkát, miközben egy ingért kutatott.
- Nem értem, mire gondolsz - jegyezte meg óvatosan.
- Hát, te is tiszta izom vagy, Edward is, gondolom Emmett sem a hájrétege miatt a legerősebb...
Jasper felnevetett, mire a nő mérgesen és értetlenül meredt rá. Nem szerette, ha kinevetik egy kérdés miatt, de úgy tűnt, a férfi igazán szórakoztatónak találta.
- Képzelj el egy csupa zsír, 150 kg - os vámpírt vadászni - kezdett magyarázni kuncogva. - Az átváltozás során bekövetkező regenerációs folyamat mindenre kitér, így többek közt elpusztítja a felesleget. Ez nem csak esztétikailag fontos egy élragadozónak, hiszen a testünk már önmagában egy csali, hanem azért is, hogy elősegítse az akadálytalan izommunkát. De hogy a kérdésedre válaszoljak, nem. Az én időmben az idősödő urak majdhogynem versenyeztek a sörhassal.
Magára kapott egy dzsekit is, aminek a belső zsebébe tette a pénzt rejtő borítékot. Az ágyhoz lépve segített Bellának visszatenni rá a lecsúszott takarót.
- Próbálj még aludni, korán van. És ne menj sehova! Kiterjesztették a keresést az összes államra.
A fiatal nő felnyögött és karjait védelmezően fonta hasára. Sírni támadt kedve, ha belegondolt, hogy szülei min mennek most keresztül. De tudta, hogy így a legjobb nekik. Így biztonságban lesznek. Egyébként sem értenék meg, hogy hogyan lehet ilyen gyors lefolyású a terhessége. És ott a másik dolog is : a halálának eljátszása. Nem bírta volna ki, hogy szeretett szülei fájdalmas zokogás közepette a sírja mellett álljanak és örökre elveszítsék. Így legalább ott lesz a remény, hogy egyszer előkerül. Könnyebb lesz úgy élniük, hogy van miben bízniuk, mint abban a tudatban, hogy egyszem gyermekük halott.
- És a Volturi?
- Nem találtam hírüket.
- Az... Az jó - fújta ki a bennrekedt levegőt.
Jasper egy biztató mosolyt öltött. - Majd jövök. Szia!
Nem akarta válaszával felzaklatni húgát, de hazudni sem akart, így inkább nem mondott róla semmit. Viszont tudta, hogy az, hogy nincs olyan hír a környéken, ami utalna a Volturi katonák jelenlétére, az nem feltétlen jelenti azt, hogy nincsenek is itt.
A Camelot egy majd' ötven éves kávézó volt Chicago kertvárosában. Berendezése nem sokat változott a nyolcvanas évek óta, így Jasper egy eldugott hátsó asztalhoz ülve merengett el az akkori életükről. Felrémlett előtte a kép, amint egy pont itt tartott táncesten Alice forgott és pörgött, és csak nevetett. Elmosolyodott az emléken. Az ő kis manója. Vajon most merre jár? Ott vannak már Winnipegben?
- Jó reggelt, Mr. Jasper!
A rekedtes hangra felkapta a fejét. Biccentett. Az ideges férfi a nyakkendőjét igazgatva csusszant be a bőrfotelbe a vámpírral szemközt.
- Késett - jegyezte meg.
- Igen - igen, bocsásson meg, de nem rég lett kész az utolsó papír.
Jasper benyúlt a kabátjába, majd az asztal közepére tolta a pénzt. Brownie felkattintotta az aktatáskáját és átnyújtott egy vastag kraft borítékot.
- És amit utólag rendeltem?
- Minden benne van.
A vámpír bólintott, majd felállt.
- Nem ellenőrzi?
- Bízom benne, hogy legutóbb hatásos volt a pontossági kérelmem.
Brownie szemei hatalmasra kerekedtek és nagyot nyelt. Az emlék hatására az amúgy is nyirkos tenyeréből majdhogynem csavarni lehetett volna a vizet, lábába pedig zsibbasztó érzés nyilallt. Ádámcsutkája hatalmasat ugrott a száraz nyeléstől.
- Biztosíthatom, hogy a felelős már távozott a cégtől.
Jasper a kocsiajtót becsukva nyitotta csak ki az irataikat rejtő borítékot. Átnézte őket, de hibát nem talált.
Sietett visszafelé, hogy minél hamarabb indulhassanak a reptérre. A hotel ezúttal a Michigan - tó partján állt. Négy nap alatt ez volt a negyedik szállodájuk, hogy ne kérdezősködjenek Bella napról nagyobb pocakjáról. Leparkolta az autót a bejárathoz közel, majd beszaladt az előbújó napsugarak elől
Húga a liftből lépett ki, így visszafordult a lépcsőről.
- Szia!
- Szia! - derült fel Bella arca a vörös tincsek keretében. - Na mi volt?
Jasper közelebb hajolt hozzá- Lélegzete a fülét csiklandozta, miközben beszélni kezdett.
- Mi ezentúl Elisabeth és Brandon White, kanadai testvérek vagyunk! Még magunk közt is. Bella Swant és Jasper Hale - t soha nem is ismertük. Fent oda adom a papírjaidat...
Beszédjét egy idegen férfihang szakította félbe: - Mr. és Mrs. White?
- Miss White - javította ki Bella, vagyis Elisabeth automatikusan. Megengedett egy pillantást a vámpírra, de az ő arca a nyugodtság mintaszobra volt. Márványból.
- Segíthetünk, biztos urak?
