Jasper olyan hajnali egy óra környékén tért vissza a motelszobába. Miután nem talált olyan autót,ami megfelelt volna az igényeinek ( például sötétített üveg a napfény miatt ) ,és meg tudta volna venni valamelyik részeg flótástól Busby-ban,Billings-ben tette meg a dolgot. Majd ellenőrizte a környéket. Minden zug nyugodt volt. Sehol egy volturis.
Bella már aludt,mire visszaért. A takaró alatt a lehető legkisebbre gömbölyödött össze. Haja nedvesen terült szét a párnán,arca békés volt. Ahogy az érzései is. Jasper ebből levonta a következtetést,hogy nincs rémálma az elmúlt hét miatt. De jó neki! Ő álmok nélkül is rémeket lát...
Hanyatt feküdt a másik ágyon,kezeit a feje alatt nyugtatta. Lehunyt szemei előtt Alice tündéri bájjal kacagott,de a következő epizódban már holtan látta. Igyekezett a szépet feleleveníteni,de az mindig átcsapott valami borzalomba. Érdekes volt,hogy hiába voltak vámpírok,akiket igencsak drasztikusan lehet megölni,ő mégis úgy látta a nőt holtan,mintha csak ember lett volna. Beleégett az agyába a kép,ahogy Alice mindig vidáman csillogó szemei üresen bámulnak a semmibe - nem úgy,mint a látomásaikor,nem,ez teljesen élettelen tekintet volt,ami nem mást lát,hanem semmit sem - ,cseresznye piros csókolni való ajka szürkés lila,arcára ráfagyva a rettegés a gyilkosától. Utálta önmagát,amiért nincs léte egyetlen értelmével. De megígérte Edwardnak,hogy akár az élete árán is megvédi újdonsült húgát. Hiába volt mehetnékje,hogy felkutassa és vigyázza Alice-t. A szavát nem szeghette. Ő még abban a korban nevelkedett,mikor még sokat jelentett az eskü. Becsületet,bizalmat,elhivatottságot és nem holmi körítést,éppenséggel.
A vámpírok rettentő filozofációra képesek,így nem csoda,hogy "pillanatok" alatt reggel lett.
Még a sötétítő függönnyel is világosabb volt a szoba,mint este lámpafénynél. De mikor kikukucskált,az eget vaskos szürke felhők borították. Megkönnyebbült. Így legalább nem kell sötétedésig várniuk az indulásra.
Azonban Bella nem úgy tűnt,mint aki hamarosan felébredne. Bizonyára rettentő kimerült volt. Egy millimétert nem mozdult arrébb egész éjjel. Szemhéja szorosan lezárva. Egyenletes szuszogását enyhén szétnyílt ajkai biztosították.
Jasper felsóhajtott és a fejét vakargatta. Most mit csináljon? Cipelje le a kocsiba vagy várja meg,míg felkel? Vagy felkeltse? De hát olyan angyalian alszik...
Nem kellett sokáig tanakodnia. Ahogy Bella tudatalattija megérezte,hogy valaki figyeli,kirázta önmagát a mély álomból. Laposakat pislogva ébredezett,annyira álmos volt még,legszívesebben aludt volna tovább.
- Jó reggelt,Bella! - köszöntötte a férfihang. Megpróbált ráfókuszálni az ablak előtt tornyosuló alakra.
- Heló - motyogta rekedtes hangon. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Egész éjjel ebben a pózban volt? Mi a frász volt azzal az esküvővel,hogy azóta mozdulatlanul alszik?! De legalább nem érzi,hogy izomláza lenne a futástól.
- Hogy aludtál?
- Jóóól - ásította,majd a fejét a párnába fúrta. Kávét,de azonnal! Vagy itt hal meg! Egy sóhajjal ülésbe tornázta magát,a szeméből próbálta kidörzsölni a fáradtságot. - Mennyi az idő?
- Hét óra.
Bella egy bólintással jelezte,hogy elért hozzá a válasz. Szüksége van egy kis mosakodásra,ha még ma magához akar térni! Épp az ágyból mászott volna ki,mikor kősziklaként vágta fejbe a felismerés,hogy csak egy póló meg egy bugyi van rajta. Jasper pedig a szobában tartózkodik. A lábát visszakapta a takaró alá,s azt újra nyakig magára rántva,rákvörös arccal nézett sógorára.
- Megtennéd,hogy elfordulsz és nem leskelődsz?
- Persze. - Azzal Jasper mosolyogva a fal felé fordult és becsukta a szemét.
Bella kipattant az ágyból és felkapta a táskát,majd elvonult a fürdőszobába. A reggeli tisztálkodási szeánszból hiányzott a fogmosás,de azért összeszedte magát amennyire bírta. A haját az ujjaival kefélte át,a barna zuhatag teljesen behullámosodott az éjjel. Hiába. se fésű,se hajszárító.
Végül felöltözött. A póló alá felvette a melltartóját,majd farmer,zokni,cipő. Mind passzolt rá. Belebújt a világosszürke pulcsiba. Mielőtt visszament volna a szobába,lekapta a szárítóról a ruhákat,amiket este kimosott.
- Csak a fekete pulcsidat tudtam megmenteni,a többit tönkre tette a vér - pakolt le a rendezett ágyra. Összehajtogatta a kitisztított ruhadarabokat és betette őket a táskába. A cipőik még enyhén nedvesek voltak,így azokat egyenlőre elől hagyta,addig is száradnak. - Amúgy köszi a ruhákat. De... Honnét tudtad a méretem?
- Alice mellett éltem hatvan évig - nevetett egy aprót a vámpír. - Akaratlanul is beletanultam.
- Oh - vigyorgott Bella is. Az ágyához lépett,hogy bevesse.
Jasper egyébként szótlanul figyelte a lány ténykedését. Aztán már csak pár másodperce volt,hogy megállítsa,mielőtt lecsókolja a parkettát. Rémálom ez a csaj! Hogy bír mindenbe elesni? Nem elég,hogy horzsolásoktól sebes a keze,most még össze is töri magát! Hogy maradt egyáltalán életben,amíg nem ismert egy kupac vámpírt meg korcsot,hogy megvédjék?!
- Uhm,köszi - kecmergett talpra,de Jasper nem engedte el,amíg abba nem hagyta az imbolygást.
- Kigáncsolt a takaró,Bella?
- Valami olyasmi - mosolygott zavartan. Ez de vérciki! Esetleg nem áll egy csapóajtón? Légyszi!
A férfi elnyomta magában a nevetést,nem akarta még nagyobb zavarba hozni sógornőjét. Így is égett az arca szegénynek. Érezte,hogy legszívesebben a föld alá süllyedne. De attól még mulatságosnak tartotta az egészet. Katasztrofális,mi meg nem történik velük! Próbált inkább a célra koncentrálni. Összepakoltak mindent.
Bella már elindult az ajtó felé,mikor megállította.
- Mondjad! - fordult vissza felé.
Jasper a farzsebébe nyúlt,majd elővette a pénztárcáját,ami épp több centis volt a benne lapuló kötegektől. Körülbelül félszáz 100 dollárost vett ki belőle,amit aztán elé tartott.
- Ez legyen nálad és használd,ha kell! - kérte,ahogy Bella érte nyúlt.
- Jasper... Ez... Ez rengeteg pénz - suttogta. - Mégis honnan szerezted?
- Bella,millióink vannak. Érted? Millióink. Kiürítettem a számlámat Salt Lake City-ben és otthonról is hoztam el valamennyit. Valamiből el kell kezdenünk új életet építeni. Minden Cullen vámpírnak tisztában kell lennie a lehetőségekkel. Ami most bekövetkezett,az valamilyen szinten várható volt... Tedd el,Bella! Kérlek szépen! És ígérd meg nekem,hogy ezentúl mindig lesz terved a szélsőségekre is! Nem élhetsz felkészületlenül... Sem emberként,sem vámpírként...
- Miért?
- Hogy tovább tudj menni,ha... Ha velem esetleg történne valami - nyelt egy nagyot Jasper.
Bella tágra nyílt szemekkel nézett fel a férfi arcába. Hiábavaló akkor ez az intézkedés. Ha Jasperrel " történne valami " ,nem fog tudni tovább menekülni. És ez olyan biztos,mint egy hegy. Azt még a vámpírok sem tudják eltolni,bármennyire is szeretnék.
