5.fejezet

Jasper előre engedte az ajtóban Bellát. A motel szoba kicsi volt,sötét,s ízléstelen. De volt benne fürdőszoba és ágy,úgyhogy egyiküket sem érdekelte több. Jasper Busby kis városában a motelen kívül csak egy koszos kocsmát talált nyitva,úgyhogy amíg Bellát az erdőben hagyta egy kis időre,egy vacsorázó család feje fölött készített maguknak poggyászt. Csúnya dolog lopni,de szükség törvényt bont. Ráadásul 3 Alice-féle gardróbbal találkozott. Pár ruhadarab nem fog feltűnni,nekik viszont szükségük van rá,amíg nem találnak egy boltot.
Bella legszívesebben bedőlt volna az ágyba,de az utolsó pillanatban inkább a mellette álló székre huppant. Nem lett volna túl jó összemocskolni az ágyruhát.
- Azt a pakkot már megint honnan szedted? - kérdezte két ásítás között. Nem tudta eldönteni,hogy mikor került sógora kezébe egy utazótáska. Főleg,hogy honnan és hogy mi lehet benne.
- Az mindegy. - Letette az ágyra. - Éjszakára itt maradunk,szerzek kocsit.
- Miért,egyáltalán hol vagyunk?
- Montanában,nem messze Billingstől. Chicagóba akarok menni,és majd onnét megyünk át Kanadába hamis papírokkal.
- Miért? Innét közelebb vagyunk,ha eddig eljutottunk,a zöldhatár már semmi.
- Ez bonyolult... Majd máskor elmagyarázom. Most koncentrálj a pihenésre. A táskában találsz magadnak cuccokat. Az ajtót rád zárhatom vagy megvárjam,míg végzel?
- Megleszek.
Jasper biccentett,majd az ajtóhoz lépett. Sógornője eltűnt a fürdőben. Csobogott a víz. Egyáltalán nem számított rá,hogy utána jasperöz. Visszalépett a gangról.
- Mondjad!
- Gyere,ki kéne tisztítani a sebeid. Találtam elsősegély-dobozt.
- Már mondtam,rendbe jön az magától is.
- Alice is hagyná,hogy Carlisle-jal ne is találkozz,amíg fel nem épülsz?
Bella már akkor tudta,hogy nyert,amikor Jasper haragosan összehúzta a szemöldökét. Pár percig farkasszemet néztek.
- El sem hiszem,hogy ilyen fúria is tudsz lenni - fújtatott a férfi,ahogy sógornője lenyomta a kád peremére.
- Mi történt hol?
- A bokámba harapott az egyik.
- A hátadon?
- Tehetséges,mi? - Bella az unott hangnemből nem igazán tudta eldönteni,hogy ez most egy vicc volt e,de azért megmosolyogta. Jasper felsóhajtott,majd egyben lehúzta magáról a két pulcsit,meg a pólót.
A lány arca előbb bíborvörösbe,majd falfehérbe csapott át. Zavarba jött,hiszen hiába volt férjes asszony,nem tudta nem figyelembe venni Jasper kigyúrt felsőtestét. Izmok dagadtak bőre minden egyes négyzetcentije alatt,ahogy mozgott,úgy hullámoztak. Hasa lapos volt és kockás,köldökétől világos szőrcsík húzódott és tűnt el a nadrágjában. Azonban a jobb felkarja,a háta és mellkasa alvadt vérrel volt színezve.
- Veled meg mit csináltak? - suttogta Bella torkában dobogó szívvel.
- Próbálták letépni a karom - vont vállat.
- Nem fáj?
- Dehogynem. - Bella visszapillantott rá a válla fölött. - Attól a fájdalom nem tűnik el,csak mert üvöltözök. Akkor meg minek?
- Azért ezzel tudnék vitatkozni - csavarta ki a bevizezett törölközőt,majd visszalépett Jasperhöz. - Az üvöltés a legérzelemkifejezőbb dolog a világon.
- Segített valaha is? Jobb volt tőle?
Bella megállt a sikálásban.
- Igen - mondta végül. Jasper elgondolkodott,így újra kezelésbe vette a hátát. Vajon mikor szokta így meg a vér látványát? Fogalma sem volt. A rozsda és sószag keverékétől még mindig émelygett,de ha nem kellett volna lélegeznie,biztosan nem zavarta volna.
- Tudod,ezek szerint eléggé más az emberek és a vámpírok felfogása a fájdalomról. Te azt mondod,segít az ordítás,de én ezt még nem vettem észre.
- Ne értsd félre,Jasper,ti még az emberek közt is kitűntök a jóságotokkal,de a vámpírok úgy általában kegyetlenek. Önzőek,csak azt teszik,ami saját maguknak jó. A legtöbb ember nem megy el csak úgy egy kiáltozó embertársa mellett. Értsd ezt akár fizikai,akár lelki fájdalomra. Sokszor képtelenség egyedül megbirkózni a bajjal,s van,mikor nincs más eszköz a segítségkérésre,mint a sikítás,teli torokból... Azért vagy ennyire elszeparálódva. Maria egyszerűen beléd táplálta,hogy csak magadra számíthatsz,nem érdemes törnöd magad az üvöltéssel. És akkoriban lehet tényleg így volt,de már nem. Szerető családod van,akik azonnal a segítségedre lennének.
- Ezért akarsz ennyire foglalkozni velem? Szánalomból?
Bella kiöblögette a törölközőt. Volt benne az is,igen. Minek kezdjen el mentegetőzni? Jaspert nem lehet át verni. De itt nem csak erről volt szó. Hogy is magyarázhatná meg neki? Az ő hülye gondolatmenetét még Edward sem mindig értette meg. Nemhogy aki alig ismeri. Márpedig Jasperrel a mai nap többet beszéltek,mint az elmúlt másfél évben összesen.
A mosdókagylónak támaszkodott,így pont szembe került sógorával. A cipőjét kezdte fixírozni. Jézus Mária,ez de nagyon koszos!
- Is - felelte végül a kérdésre. - Viszont van itt más is. Én... - Elgondolkozott a mondat folytatásán. Kezdte úgy érezni magát,mint a kisgyerek,aki nem meri bevallani anyukájának a váza eltörését,mert nem tudja,mire számítson. - Igazándiból Alice miatt. Velem vagy,holott alig ismerjük egymást,hátráltatlak,de nem hagysz hátra. Nem próbálod Alice-t felkutatni,hogy megóvd,mert rám vigyázol. És ez így nem fair a feleségeddel szemben. Ő nekem is sokat jelent,Jasper. Ha már megfosztottam tőled,legalább hadd vigyázzak én is rád,hogy teljes épségben kapjon vissza!
Bella arca lángolt a zavartól összecsapott monológja végére. A haja mögül pislantott fel sógorára,de az a csempét fixírozta. Valami reakciófélére várt,de csak abban a fajta mozdulatlanságban volt,amire egyedül a vámpírok képesek. Percek múltán a férfi lassan fordult Bella felé,s elmosolyodott.
- Azt hiszem,értem mire akarsz kilyukadni...
Levegő ki,egy másik adag be. Megy ez! Bellának fel sem tűnt,hogy amíg várt,elfelejtett lélegezni.
- Végeztél?
- Mi? - Nehezére esett Jasperre fókuszálni,megint érezte a nyilallást a hasában. Mintha ki akarnák facsarni a gyomrát.
- Azt kérdeztem végeztél e már?
Jasper még meg akarta kérdezni,hogy jól van e,de felesleges lett volna. A lány épp csak megfordult és már telibe is rókázta a mosdót. Nem tudott semmit sem csinálni,jobb híján hátrafogta az arcából a haját. És Bella csak hányt,és hányt,míg végül már gyomorsav is alig maradhatott benne,de még percekig öklendezett. Majd a mosdó peremébe kapaszkodva kiegyenesedett,úgyhogy a vámpír visszaengedte a hátára a hajzuhatagot.
- Kimennél,légy szíves? Csak egy perc és összeszedem magam.
Bella hangja csupán rekedt suttogás volt,így miután elhagyta a fürdőt,Jasper az ajtóval szembeni kis asztalhoz ült le és hallgatózott. Biztos,ami biztos alapon. Lehet,hogy nem valami egészségügyi szakember,de attól még nem hagyhatta sógornőjét egyedül a rosszulléttel! De nem hallott mást,mint vízcsobogást és hogy Bella valamit pakolászik.
A lány tíz perc múlva a hideg víztől felfrissülve az elsősegély-csomagot cipelte ki,amit aztán letett az asztalra. Nem mondott semmit,hanem csendesen elkezdte kitisztítani a sebet,ami körül odabent lemosta a vért. Egyikük sem tudta,hogyan bír rezdületlenül munkálni a gyomorforgató látványú izomszakadáson. De minden szó nélkül megtette. Piros pont neki. Bár lehet beleszámított,hogy már semmit sem tudott volna kihányni.
Utolsó mozzanatként rögzítette a kötést. - Próbálj meg úgy fürödni,hogy a válladat ne érje víz! - oktatta a férfit. Az bólintott.
- Köszönöm,Bella! Jobban vagy már?
- Aha. Menj csak előre,ha ma még szeretnél elmenni - mosolyodott el halványan. Elege volt a mai napból. Szeretett volna elmerülni a kádban,ami nála hosszas időtöltés. Jaspert pedig már így is feltartotta azzal,hogy ápolónőt játszott.
- Rendben.
Miután Jasper kivett a táskából néhány tiszta ruhát,elvonult fürdeni. Bella pedig eltakarította az asztalról a rendetlenséget. Nagy sóhajjal ült le az ágy melletti székre. Holnapra tuti izomláza lesz a mai rohanástól. Bele nézett az utazótáskába. Két kupac ruha volt benne : az egyik férfi,a másik női. Kivette a neki szánt holmikat. Két farmer,néhány felső,két kapucnis pulcsi,meg fehérneműk. A táska alján még talált egy őszi kiskabátot magának és egy pár márkás sportcipőt. Mind vadonatújnak tűnt. Honnan szerezte mindezt este? És akkor már hol maradt a pizsi? Igaz,hogy nem luxus nyaraláson vannak,de azért na.